Veszekedés kialakulhat bármilyen helytelennek minősülő cselekedet miatt. A babonások szerint, ha kiömlik a só vagy a bors, ha az asztalra cipő kerül, ha ajándékba kést, ollót, tűt adnak, ha a szobában kinyitnak egy ernyőt, vagy ha borostyánt, lóherét vagy páfrányt visznek a házba.
Veszekedést okozhat, ha ketten akarnak enni egy kanállal, vagy ha ketten ugyanazt a vizet kívánják használni mosakodásra vagy mosásra. A viszály csak akkor kerülhető el, ha a vizet másodikként használó minden elővigyázatossági intézkedést megtéve, beleköp a vízbe. Abból is civakodás alakulhat ki, ha ketten akarnak ugyanazzal a törölközővel megtörölközni, kivéve, ha a második veszi magának a fáradtságot és megfordítja azt.
Családi háborúhoz vezethet, ha valamelyik családtag játékból ki-be csukogatja-nyitogatja az ajtót, ha túl sokáig hintázik a széken, ha ide-oda kapcsolgatja a TV-t, ha az ujjával dobol, kaparászik, ha túl hangosan hallgat zenét, vagy hangosan beszél, vagy kiabál stb., s a veszekedést előidéző viszályforrásokat sokáig lehetne még sorolni. A moldvai magyarok úgy vélték, megelőzhető a veszekedés, ha a tűzbe háromszor - minden egyes alkalommal „A gonosz szájába!” szavak kíséretében - sót dobnak.
Walesben az első találkozásuk során gyászruhát viselő személyeknek nem szabad egymás iránt szerelembe esniük, mert ez állandó veszekedést jelent számukra. Vietnámban veszekedéshez vezet: a rokonok törülközőinek használata; bármilyen hangszert felfordítása, vagy ha egyszerre verik a dob mindkét oldalát.