A vámpír elnevezés a szerb-horvát és a bulgár nyelvekben használatos vampir szóból ered. Angolul és franciául vampire, spanyolul vampiros. A szláv folklórban eredetileg a sírokból időnként feljövő, testet öltő, az élőkre halált hozó, majd a sírjaikba ismét visszatérő szellemeket nevezték így.
A vámpírok közül a legismertebb a havasalföldi fejedelem, Vlad, III. Tepes (1431-1476) az un. „Karóbahúzó”, aki kegyetlen uralkodása alatt elkövetett rémséges tettei miatt lett főszereplője a Drakula legendáknak. Végül is Drakulát meggyilkolták, majd levágott fejét a törökök elvitték Konstantinápolyba. A vámpír rémtetteiről írt beszámolóknak tulajdonítható, hogy a vámpír elnevezés oly erősen meghonosodott a nyugat-európai kultúrában, hogy az összes visszajáró, testet öltött, az embereket gyilkoló kísértetre ma már a kelet-európai hagyományokban is a vámpír elnevezés elfogadott.
Az emberek képzetben úgy él a vámpír, mint egy vérszívó férfi, vagy nő, amint hosszú, hegyes szemfogait áldozata nyakába mélyesztve annak vérét szívja. Külsőre a vámpír sápadt arcú, delejes tekintetű, vérvörösen izzó szemű.
A vámpírok alakváltoztatási képességüknek köszönhetően olykor denevérré, farkassá, patkánnyá változnak, köddé válnak, vagy olyan kicsire összezsugorodnak, hogy átférnek a sírkő repedésén. Befolyásolni tudják az időjárást, uralják az elemeket, a vihart, a ködöt és a villámokat. Nappal azonban elvész az erejük, s a folyóvízen sem tudnak átkelni. A vámpíroknak állítólag nincs árnyékuk, s képük nem látszódik a tükörben.
Általában a gonosz, varázserővel rendelkező emberből lesz vámpír, de azzá válhat a kivégzett bűnöző, vagy az öngyilkos ember is, és mindazokból vámpír lehet, akiknek lelke nem talál nyugalmat. Vámpírok lehetnek azokból a fiatalokból is, akik nem természetes körülmények között, baleset vagy gyilkosság miatt haltak meg, vagy akiket vámpír mart halálra, de azokból is, akiknek koporsóját fekete macska, vagyis ördög ugrotta át. Olyan hiedelem is lábra kelt, hogy vámpírrá változik az a gyerek, aki tisztátalan erőtől született, vagy akit megrontottak. Ezeknek a gyerekeknek az ismertető jele a kettős fogsor.
A vámpírok áldozatai maguk is vámpírokká válhatnak, s mivel természetes módon nem pusztulnak el, egyre többen lesznek. Ezzel magyarázható, hogy egykoron a fertőző betegségek által okozott katasztrófákat is a vámpírok számlájára írták. Ha valamelyik halottal kapcsolatban felmerült a vámpírság gyanúja, exhumálták a sírt, és ha a holttest - a feltevést igazolva - frissnek látszott, átszúrták szívét egy karóval, levágták a fejét, és a maradványait elhamvasztották, vagy egyéb módon megsemmisítették, nappali rejtekhelyét pedig lerombolták.
A vámpírokat távol lehet tartani lámpa vagy mécses gyújtásával, egy feszület vagy egy vasdarab felmutatásával, harangozással, vagy fokhagymával, amelyet nagyon utálnak. Védekezésként egyes emberek a házaik ablakaiba fokhagymát raktak, a nyakukba elalvás előtt pedig fokhagyma füzért akasztottak. Jó módszer a koporsóra helyezett vadrózsa is, ami megakadályozza, hogy kijöjjön belőle, vagy egy megszentelt puskagolyó átlövése a koporsón, ami megöli a vámpírt. Az óorosz pogányok viszont ajándékokkal kenyerezték le a vámpírokat.