Mivel a termés mennyisége és minősége - a talajművelés, a talajjavítás mellett - mindenkor nagymértékben függött az időjárás szeszélyeitől és a kártevők elszaporodásától, a mag elvetésével, valamint a palántázással kapcsolatban az idők folyamán számos hiedelem, előírás alakult ki.
A néphit szerint a Vízöntő jegyében elültetett palánták elpusztulnak, az Oroszlán jegyében ültetett növények pedig elrohadnak. Az ajándékba kapott magokat megköszönés, a kibújó palánták csököttségét okozza. Aki palántázás előtt megfog egy macska-, vagy kutyakölyköt, annak nem erednek meg a palántái. A hónap 13. napja nem alkalmas a palántázásra. A korai zivatarok viszont kiváló termést ígérnek.
Szatmárban úgy tartják, hogy kedden és pénteken nem érdemes vetni, mert balszerencsét hoz. A szerdán ültetett palánta pedig nem fogan meg, csak akkor marad meg, ha a palánta levelei a Tisza felé néznek. Azt tapasztalták, hogy az újholdkor vetett magokból gyenge termés lesz.
Ha a fagy déli széllel érkezik, a palánták odavesznek. Nem számít milyen erős a fagy, ha a szél északról fúj, a palánták nem fognak elpusztulni. A március 15-e utáni fagyok nem tesznek kárt a palántákban. Ha a földiszeder már virágba borult, a fagy ritkán tesz kárt a palántákban. Az újhold és telihold közötti dér nem csípi meg az elültetett növényeket. Az elültetett növénysorok közé kifeszített fonalon gyűlik össze a dér, ezáltal a palántákat nem éri károsodás.
Azok a palánták melyeket egy állapotos nő ültetett el, gyorsan fejlődnek. Aki a magokat délben ülteti el, növényei szépen fognak fejlődni. A föld alatti termést hozó növények számára a délután a magültetés ideális ideje. Aki a térdnyomába ülteti el a palántát, a növénye el fog rohadni.
A magyar néphitben a legtöbb vetéssel kapcsolatos hiedelem a kenderhez köthető. A szatmári emberek körében különösen sok elképzelés él a kenderrel kapcsolatban. Azt mondják, hogy a vetés előtti télen a gazdaasszonynak szánkáznia kell, hogy nagyra nőjön, húshagyókor pedig rétest vagy fánkot kell sütnie, hogy ne legyen fás a kendere. Ha a gazda: estefelé, meztelenül veti el, akkor a madarak nem fogják kicsipegetni a magokat a földből; liszteszsákból veti el, és az előző nap tojásrántottát ebédelt, akkor a kendere virágos és jó minőségű lesz. Vetés közben nem szabad beszélni, mert a csókák kieszik az elültetett kendermagokat; szántáskor meg tilos a földre köpni, mert akkor a verebek lakmároznak az elültetett magokból.
Vetés után az üres zsákot jó magasra dobják, hogy olyan nagyra nőjön, a farsangi táncot pedig magasra ugrálva járják, hogy erős és sok magvú legyen a növényük. Aki féltette a kenderét, vetés után földje négy sarkába egy-egy lezárt lakatot tett, hogy azok őrizzék meg veteményét. Régen a földművesek a kinőtt kender közé lökdösték egymást, hogy ettől erősödjék meg növényük.
A porcsalmai asszonyok, miután elvetették a tököt és a krumplit, a feneküket gyorsan a földhöz verték, hogy növényeik magasra nőjenek és jó termésük legyen. Úgy tartják, hogy a fogyatkozó holdnál ültetett uborka, tök, bab, krumpli sokat terem. Megfigyelték, amelyik napon először havazik, a következő év ugyanazon napján érdemes a tököt elültetni, mert ekkor bőséges termést hoz. A vetésre szánt kukoricát két ünnep között kell lemorzsolni, s ha a mag vetője sokat néz a Napba, szép piros szemű lesz a kukoricája.
A vetéshez legkedvezőbb időpontnak Gál napját, október 16-át tartják. Vetés idején az asszonyoknak nem ajánlatos kenyeret sütni, mert üszkös lesz a búza, sem kenyeret pirítani, mert akkor gazos lesz a búzatábla. Jó termésre lehet számítani, ha újév napján turbékol egy gerle, vagy ha egy zsebkendőt húsvétkor esővel megnedvesítenek.
Egykoron feltételezték, hogy amelyik asszony éjfélkor, meztelenül körbefutja frissen vetett szántóföldjét, annak termését nem veri el jég, vetését nem égeti ki a nap, nem mossa el eső. Nem tanácsos nézni a fiatal növény fejlődését, mert nem nő meg.
A holdfénynél kiszórt trágya hatástalan, mert nem fog lebomlani, az újholdnál szétterített trágya pedig el fog süllyedni a talajban. Ha a növények körül rozsdás szögeket vagy vasdarabokat helyeznek el, gyorsabban nőnek a növények.
A szatmári gazdák azt hiszik, hogy a levegőbe emelkedett táltosok, kék és vörös lángként küzdenek meg egymással. A vörös győzelme hétévi jó termést ígér, ha a kék a győztes, akkor hét szűk esztendő következik.
A Karib-tengeri sziget, Tobago földművesei, a mi szatmári gazdáinkhoz hasonlóan, jó néhány hiedelemben hisznek. Intelmeik elsősorban a jamgyökérrel kapcsolatosak, amely a forró égövi országok egyik fontos tápláléka. Nagyon érzékeny, különleges kezelést igénylő növénynek tartják, ezért: a férfiaknak és a nőknek, mielőtt kimennének egy jam ültetvényre, meg kell fürödniük; a menstruáló asszonyoknak nem szabad jam ültetvényre lépniük; a jam növények ültetése, gondozása közben, amíg az ültetvények művelésre szorulnak, tartózkodni kell a nemi közösüléstől; sohasem szabad eladni vagy elajándékozni jamgyökér palántákat, amíg a kiültetést nem fejezték be.
Egyéb növényeikről a következő elképzeléshez tartják magukat: az édesburgonyát augusztusban nem ajánlatos ültetniük, mert kiszáradnak és megrohadnak, mielőtt megérnének; a mogyoróhagymát fél nappal telihold előtt, jó mélyre kell ültetniük; az érzékeny mentát és a mogyoróhagymát annak kell le-illetve felszednie, aki elültette. Ha idegen lép a parcellára, e növények hét napon belül elhervadnak, elsorvadnak. Ha a kókuszdiófát ültetője ülve, és a telihold idején, az utolsó holdfáziskor ülteti el, akkor jóval alacsonyabb lesz, és kevesebb termést ad, mint az a kókuszdiófa, melyet állva és az újhold, valamint az első holdfázis idején ültetnek.
Szerintük nem ajánlatos a kertben növényt ültetni, amikor temetés van a faluban. Tilos továbbá a parasztoknak üres hassal magokat elvetni, ezt a műveletet mindig teli hassal kell végezniük. A gazdáknak nem szabad olyan embert felfogadniuk kerti munkára, akit korábban nem ismertek, vagy nem álltak vele kapcsolatban. Az ültetvényeken szorgosan dolgozó, produktív emberekre van szükség, mert ezek a jó hírű emberek távol tartják az ültetvénytől a terméketlen hatásokat. Az egész évben gyümölcsöt adó növény palántáit Szent János napján, vagy Úrnapján ültetik el, mert ebben az esetben jó termésben bízhatnak.
Az indiai pandzsábiak szerint, amíg a keddi nap az aratásra és a kaszálásra alkalmas nap, addig a szerda a vetésre a legmegfelelőbb nap.