A totem az az állat, olykor növény vagy tárgy, amelynek a primitív népeknél egy-egy nemzetség, törzs hagyományaiban kiemelkedő szerepe van; a nemzetség, a törzs vagy az egyén gyakran őseként tiszteli.
Maga a szó indián eredetű, az ototeman kifejezésből ered, jelentése, testvéri kapcsolat. Az odzsibve indiánoknál a szó jelentése nemzetség, ami arra a természetfeletti rokonságra utal, amely a törzs és a totem között van. A totem tiszteletével szoros összefüggésben áll az ősök - vallási illetve mágikus eszmékkel és szokásokkal átitatott - kultusza, a benne való hit öröklődik, és egy életre szólóan megmarad. A totemeket csaknem mindig tabuk védik, amelyek gyakorta egymással elválaszthatatlanul összefonódtak. Sok esetben a totemet el kell kerülni, csak rítus alkalmával szabad a vele való érintkezés.
A totemről kezdetben azt hitték az antropológusok, hogy olyan tárgy, amelyet a primitív emberek őseikként tiszteltek. A totem azonban lehet valamilyen élő lény vagy élettelen tárgy, elképzelhető a totem vadállatként, vagy ehető növényi élelemként, de kőként, sziklaként is.
A totemek eredetéről, cselekvéseikkel kapcsolatban mondák maradtak fenn. Az ausztrál bennszülöttek egyes csoportjai, totemősöktől származtatják magukat, de nem derült ki, hogy azok emberek vagy állatok voltak. Ezek a lények, miután eltűntek, nyomukban sziklák, kövek maradtak, és ahol ezek az ősök jártak, idővel szent hellyé váltak a bennszülöttek számára.
A pápuák számos totemhőse közül a tengeri sas és ember felesége, éjjelenként disznóvá változtak; a kígyó fiának fejéből nőtt ki az első kókuszpálma, lányának testéből nyílvesszőket készítettek; gólya totemhősűket nem sikerült megsütni parázson. A bal oldali kolibri jelentésű Vicilopocstli megígérte az aztékoknak, hogy elviszi őket egy olyan vidékre, ahol kiválasztott népként élhetnek. Kecalkoatl, a közép-amerikaiak teremtő istene, a tollas kígyó, hangyává változva bejut a hangyabolyba, hogy kilopja onnan a kukoricamagokat, és odaadja az embereknek. Az ókori Kínából, Egyiptomból és Görögországból sokféle totemmítosz maradt fenn. A kínaiak totemállata a fecske, de totemhit lelhető fel Jao császár és Lao-ce születése körül, a császár anyja a vörös sárkánytól esett teherbe, Lao-ce anyja meg egy hullócsillagtól. A görögök totemhiedelmeit őrzik például a Mürmidónok, a hangyák, a thesszáliai akháj törzs; a félig kígyó, félig ember Kekropsz, Athén földből született első királya; a vad Kentaurok, vagy a lófejű asszony, a földanya Démétér. Az Athénét és Aszklépioszt útjaikon kísérő bagoly és a kígyó ugyancsak totemállatok. Róma városát alapító Romulust és Rémust szoptató anyafarkas, vagy például a szeplőtelen fogantatás is totemként fogható fel. A keresztények körében megjelenő isten báránya vagy a szentlelket megtestesítő galamb szintén totem.
A fából faragott, földbe ásott, festett totemoszlopok sokfélék lehetnek, ismertek emlék- és címeres oszlopok, sírjelző- és temetkezési oszlopok valamint tetőszerkezetet tartó ház-, kapu- és üdvözlő oszlopok. Utalhatnak gazdát cserélő házra, vízparton pedig a vízpart tulajdonosára. A temetkezési oszlop, az elhunyt földi maradványait jelzi. Csúfolódó oszlopot állítanak a fiaskót szenvedett, felsült embernek.
Ezeket a totemoszlopokat elsősorban az Amerika északi, észak-nyugati részén élő indiánok készítik. A totemoszlopokat szimbolikus állatokkal és szellemekkel díszítik, vannak családi legendákat elmesélő oszlopok, a csúfolódó oszlopokra pedig egy fejjel lefelé néző fejet tesznek.