Az indiaiak szerint a tenger vize öröktől fogva életteremtő erő, amelyet a forróság hozott létre, és amely minden mást életre hívott.
A Rig-védában a tenger minden folyónak hitvestársa. A vizek ura, a hindu Varuna a kozmikus vizek istene, aki befedi az óceánt, feltölti vízzel a tengert, felügyeli a folyókat és az embereket gazdaggá tevő vizeket, ugyanakkor megtestesíti a tenger vizének pusztító erejét is. A görögök hitében a világtengerből kelnek fel, és benne nyugszanak le az égitestek, a Nap, a Hold és a csillagok.
A mitológiai hagyományokon túl a tengerről jó néhány néphit is kialakult. A tenger fölött repdeső madarak hol jót, hol rosszat jelentenek. Fecskét látni a tenger fölött jót jelent, viszont ha kormorán vagy póling (tengeri madár) szálldos a tenger fölött, már rosszat szimbolizál. A sirály elpusztítása nemcsak vétség, de szerencsétlenséget is okoz, ők ugyanis a tengeren veszett hajósok lelkeit hordozzák.
A tengeren vagy az óceánon a hajó körül keringő albatroszok rossz időt jósolnak.
Azt mondják, hogy ha a hajó elhagyta a kikötőt, és kifutott a tengerre, nem szabad visszanézni a partra, mert az úton valami rossz történik. Ha egy tengerből kivett követ átdobnak a hajó fölött, a hajó sohasem fog visszatérni. Kövek dobálása a tengerbe, nagy hullámokat vagy vihart okoz. Templomi harangzúgást hallani a tengeren, azt jelenti, hogy a hajón haláleset lesz.
Álomban tengerparton állni, és figyelni a hullámokat, ahogyan a habjai a fövenyen összetörnek, azt jelzi, hogy az illetőnek kis híján baleseti sérülése lesz.