A táltos a magyarok képzetében rendkívüli képességekkel rendelkező személy, aki tud jövendölni, vihart előidézni, szelet támasztani, jégesőt zúdítani a földre, esőt gerjeszteni és eloszlatni a felhőket, meglátja a földben a kincset. Mint természetfeletti erővel bíró lény, gyakori szereplője az elbeszéléseknek, meséknek.
Megjelenik ember vagy valamilyen állat alakjában, képes bikává változni, hogy bikaként küzdjön meg az ugyancsak bika alakú mitikus ellenfelével, aminek célja az időjárás befolyásolása, megváltoztatása.
A táltos, emberként születik, de már születésekor különbözik más újszülöttektől, erről árulkodnak különleges jelei, például foggal, vagy a megszokottnál több vagy kevesebb ujjal jön a világra. A hétéves, esetleg tizenkettő vagy tizennégy esztendős táltos jelöltet álmában - a néha ló vagy bika alakjában megjelenő - táltosok vagy a szellemek rabolják el. Távolléte alatt, amely három vagy hét napig tart, eltávozik testéből a lelke, tetszhalottként holtakkal találkozik, hogy elsajátítsa tőlük a táltos mesterséget. Amikor újra feltűnik elrablása színhelyén, már varázserővel bír. A táltos fejdíszei a tollseprű vagy a szarv, a botját bagoly-vagy sasfaragás díszíti, a gyógyításhoz és a jövendöléshez rostát használ, csörgővel és csengővel. A táltosok - képességeik, adottságaik és feladataik révén - nagyon hasonlítanak a garabonciásokhoz, a halottlátókhoz, a sámánokhoz.
A mesehős táltos fiúkat segítő paripát is táltosnak nevezik, aki mások számára gebének látszik, ám valójában csodálatos képességű ló, tüzes zsarátnokot eszik, nagyon okos, tud repülni és beszélni.