Szkülla a legyőzhetetlen tengeri szörny, eredetileg szép fiatal hajadon volt, de sorra kikosarazta kérőit, így tett a szerelmes Glaukosz tengeristenséggel is, aki Kirké varázslónőhöz fordult segítségért.
Kirké azonban az isten szerelméért epekedett, ezért féltékenységében bosszút állva Szküllán, szörnnyé változtatta. A hiedelem szerint megmérgezte annak a forrásnak a vizét, ahol Szkülla fürödni szokott, s amikor az a vízhez ért, testének lágyékából hat csaholó kutyatest bújt ki, akiknek tizenkét lába és hat feje, hosszú kígyónyaka és fejenként három fogsora lett. Szkülla kutyafejei örökké éhesen várták az arra járó hajósokat, barlangjából leselkedtek az utasokra. Ám az alakváltozás mégis annyira elrémisztette, hogy végül az Itália és Szicília közötti tengerszorosba (Messinai tengerszoros) vetette magát. Viharok idején még ma is hallják a tengerészek az égbenyúló szirtekhez vágódó hullámok moraját.