A muszlimok a főnixet az ánkával, a skandinávok a Világ Fáján fészkelő sassal rokonították, a perzsák pedig a Tudás fáján fészkelő szimurggal azonosították.
Ezt a fantasztikus madarat az irániak kutyafejű, kutyalábú, kétszárnyú lényként képzelik el, akinek testét halpikkelyek borítják, mindezzel azt kívánják jelezni, hogy uralkodik földön, vízen és a levegőben. A szufi misztikusok képzetében a szimurg színpompás tollazatának szépsége még a pávát és a fácánt is megszégyeníti. Szimurg ezerhétszáz évig él, s ha érzi élete végét - hasonlóan, mint a főnix madár - máglyát gyújt és elégeti magát.
Az iráni mitológiában az istenség képmásának, a madarak távoli királyának tartott szimurgból kettő van, egy jó és egy rossz. A jó szimurg rálel a pusztaságban Rusztem atyjára, a még csecsemőkorú Zálra, akit fészkében felnevel. Ugyanez a madár meggyógyítja Zál fiát, a hős vitéz Rusztemet, a zoroasztrizmus ellenségét, és segít neki abban, hogy varázserejű nyílvesszőjével megölje a Zarathusztra-hit legbuzgóbb védelmezőjét és sebezhetetlen harcosát, Iszfandijárt.
Iránban nagy kultusza volt és van ennek a képzeletbeli madárnak, ábrázolják burkolólapokon, miniatúrákon, képeken és kardpengéken, amint a sárkányokkal viaskodik. Az iráni néphit szerint a szimurg képes meggyógyítani a betegeket, hisz lehozta a szent hegyről az életfa hajtását, a tollát jóslásokhoz és varázslásokhoz használják. A rossz szimurg a sas külsejű óriás skandináv Tjászi megfelelője, aki elrabolta Idun istennőtől csodálatos ifjító almáit.