A csalánképűek rendjébe tartozó szileknek az északi félgömbön mintegy 140 faja él. A kisebb erdőkben, vízparton más fákkal vegyesen növő, közepes nagyságú szilfa hasznos, fáját régen szerszámkészítésre, kerékgyártásra vagy szőlőkaróként, később pedig elsősorban hamuzsír előállítására használták. A mezei szilt értékes fája miatt az erdőgazdaságokban termesztik, egyes változatait pedig kertészetekben nemesítik és díszfának ültetik.
Az Ulmus nemzetség e nemes képviselője fontos szerepet játszik a teuton mitológiában, azt tartják róla, hogy szilfából lett Embla, az első asszony, miután Odin lelket lehelt belé, Hönir értelemmel ruházta fel, Lodur pedig vért és melegséget adott neki. A finnugor mondavilág a szilfákat a tűzistennő, Út anyjainak tekinti. Angliában e fát a jóságos erdei manókkal, tündérekkel hozták kapcsolatba. Lichfieldben a székesegyház énekkarának tagjai áldozócsütörtökön a katedrálist és a közeli házakat szilfa ágakkal szokták feldíszíteni.
Nagy tiszteletnek örvendett e fa a mediterrán népeknél is. A mondabeli nimfák szilfákat ültettek az elesett hősök emlékére. A régi görögöknél Hermész, az ókori Rómában pedig Júnó istennő fája volt. Idősebb Plinius szerint a címberek elleni háborúban egy - az istennő oltárára rádöntött, megcsonkított - szilfa gyors felépülése és virágba borulása adta vissza Róma tekintélyét.
Régebben gyógynövénynek is tartották, állítólag már a görög Dioszkoridész is tudta, hogy a fa borban feloldott kérge csillapítja a gyomorbántalmakat. A természetgyógyászok szerint a vörös szil kérgének belső rétege gyógyhatású anyagot, mézgát tartalmaz, amely hatásos gyomorrontásra, megfázásra, torokfájásra, sebgyógyulásra, gyomorfekélyre, égési sebekre. Tejjel keverve fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő italként ajánlják.
A szilfa leveleit daganatok, duzzanatok pépes meleg borogatására használták, míg a rügyeit a gemmaterápiában (gemma = rügy) hasznosítják. A rügyekben, zsenge hajtásokban lévő értékes anyagokat alkohollal kioldják, majd vízzel hígított, ízesítéssel ihatóvá tett oldatot ízületi kopás, elhízás, húgyúti fertőzések, érrendszeri betegségek, álmatlanság, ekcéma, immungyengeség, frontérzékenység gyógyítására használják.
A babonások egykoron úgy tartották, hogy marhavész várható, ha a szilfa idő előtt lehullajtja a leveleit. Ugyanakkor a szilt a beteg marhák gyógyítására is használták. Arra gondoltak, hogy a szerencsétlen jószágnak tűzre van szüksége, ezért fogtak két szilfadarabot, és addig dörzsölték azokat egymáshoz, míg meg nem gyulladtak. Mindazonáltal a marhákat nem a tűzbe, hanem csak az égő máglya füstjébe hajtották.
Álomban negatív a jelentése; szilfáról álmodni halált, sorscsapást, balszerencsét jelez.