Noha az alkalmazott módszereket tekintve sok hasonlóság van közöttük, a szerelmi varázslást meg kell különböztetni a jóslástól, ugyanis ez esetben nem a jövendőbeli kilétének, tulajdonságainak előrejelzése, hanem a szeretőként kiszemelt leány vagy legény megszerzése a cél.
A varázsló eljárások legtöbbje azon a hiten alapult, hogy a kívánt partnerrel kapcsolatban álló tárgy vagy anyag érintése, birtoklása révén varázserő nyerhető az illető fölött. Szatmárban valamikor úgy tartották, hogy ha a leány az inge alsó részén átszűrt tejjel sütött kenyérrel kínálja meg a kiválasztottját, a fiatalember örökre elválaszthatatlan lesz tőle; a legények pedig a kisujjukból a borba cseppentett vértől várták ugyanezt a hatást. Göcsejben a lányok a hónaljszőrön átszűrt borra esküdtek. Sokfelé gatyamadzagjának elégetését vagy kapcájának főzését használták a „legényfogásra”.
A hasonló praktikák nem voltak ismeretlen másutt sem, ha egy ír férfi azt akarta, hogy a kiszemelt lány szerelmes legyen belé, egy szál mentát vett a kezébe, majd, miután a növény levet eresztett s meleggé vált, megfogta ezzel a kezével a lány kezét, és a lány mindaddig követte, míg a menta a kezük között volt. A varázslat sokszor talán még tovább is tartott.