Indiában a tehenek szent állatok, vallási tiszteletük csaknem 3500 évre, az árjákig vezethető vissza. A védikus életmódot folytató hinduk körében a tehenek ugyanolyan fontosak voltak, mint a védikus tűz és a bráhmin papok. Nemes tettnek számított bráhminnak tehenet ajándékozni, a szent állatok etetése és ellátása pedig áhítatos cselekedetnek minősült.
Valaha hittek a tehenek lélekvivő erejében, ezért tehénvontatta szekérrel szállították az elhunytat a halotti máglyához, ahol a halottal együtt az állatot is elhamvasztották. Sok helyen a haldokló ágyához tehenet vezettek, hogy a farkát megfogva segítsen neki átjutni a túlvilágra. Az áldozati állatokból később haszonállatok, igavonók lettek, majd az i.e. 5-6. század körül kezdték korlátozni áldozati állatként való felhasználásukat, s miután levágásukat is betiltották, véglegesen kialakult a szarvasmarhák szentsége. A Harappa civilizációban a tejet adó tehenek már szent állatok, húsukat tilos megenni, vagy az isteneknek feláldozni. Ugyanakkor az ökrök és a bikák feláldozása, húsuk fogyasztása továbbra is megengedett volt.
A hinduk szemében a tehén a termékenység, a bőség, a tápláló anya megtestesítője, a Rig-védában már egyenesen az istenek anyjával, Áditival azonosítják. A tehén szinte minden termékét tudják hasznosítani: a tejét és a tejéből készített túrót, valamint a ghít (tisztított vajat) táplálékként; vizeletével számos betegséget gyógyítanak; a trágyájából készült szárított lepényt pedig értékes tüzelőanyagként használják. A tehén előbb említett öt produktuma fontos kelléke a különböző megtisztulási és vezeklő rítusoknak.
Az a hindu paraszt, amelyik büszkélkedhet egy tehénkével, azt odaadóan gondozza, védi, feldíszíti, kifesti, s megöregedvén állatmenhelyre küldi jószágát, vagy tehenével együtt hal meg, mintsem feláldozásával túlélje szent állatát. A kimúlt állat bőrét azonban felhasználják, húsát nemcsak a hinduk, hanem a szikhek sem fogyasztják. Az igazhitű hindu szemében a marhahúsevés kannibalizmusnak számít. "A tehén védelme isten minden oktalan teremtményének védelme. Aki tehenet levág, ugyanolyan bűnt követ el, mint aki bráhmint öl." - vélekedett India nemzeti politikusa, Mahátma Gandhi (1869-1948), a „nagy lélek”.