I. László, azaz Szent László 1040 körül született Lengyelországban, és 1095-ben hunyt el a szlovákiai Nyitrán. I. Béla fia volt, Géza után került a trónra, 1077-től 1095-ig uralkodott. III. Celesztin pápa 1192-ben avatta szentté, ünnepnapja június 27.
Nagyvonalú és szerteágazó külpolitikájával nemcsak visszaszerzett területeket, hanem jelentékenyen gyarapította az országot, nemzetközi tekintélyt szerezve hazájának. Csatáiban mindig vitézül viselkedett és katonáiról gondoskodott. Belpolitikájában is céltudatosság jellemezte. Rendkívül szigorú drákói törvényei könyörtelenül bántak el a bűnösökkel, főleg a tolvajokkal. Aki egy tyúk áránál többet lopott az halállal lakolt. Célja volt nemzetének erkölcsi javulása és a keresztény vallás megerősödése. Javaslatára avatták szentté István királyt és Imre herceget.
Nemessége, lovagiassága révén a nép képzetében eszményi királyként élt, csodatevéseiről legendák születtek. Leghíresebb vízfakasztása, amikor Szent László imájára megnyílt a hegy, és a tordai hasadék sziklájából szomjazó katonáinak vizet fakasztott. A vízfakasztáson kívül egyéb csodatéteménye is ismert, például a seregét megtizedelő járvány idején könyörgésére szárba szökkent egy gyógyhatású fű, amiről. Arany János így ír:
„A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet, / A „keresztfű” helyett adta másik nevet: / Felragadt az új név s a füvet ma is még / Szent László füvének híja a magyar nép.”
Torda vidékén és a Dunántúlon, főleg a Bakonyban élő emberek a kerek, lapos kis köveket Szent László pénzének hívják, melynek története a következő. Amikor László király serege a tatárokat kergette, azok szétszórták a rablott pénzt, amint ezt meglátták katonái leugráltak, hogy összeszedjék azokat, de a király valamennyi pénzt kővé változtatta. A tordaiak képzetében úgy él ez a csoda, hogy Szent László szórt aranypénzt a kunok elé, de azok markában a pénz kővé vált.
A legendák szerint többször volt dolga angyalokkal, rendszeresen tanakodott velük, látomásaiban megjelentek. Egyszer pedig még herceg korában, amikor Salamon király elleni csatára készült Géza bátyjával, László lándzsájával beleszúrt egy bokorba, amiből egy nőstény menyét ugrott ki egyenesen a mellére. Ezt a két herceg isteni jelnek vélte. E győzelem emlékére a brassai szűcsök Szent Lászlót mesterségük védőszentjévé választották.