Az utazók védőszentjének tartott Szent Kristóf feltehetően 250 körül, Decius császár uralkodása (249-251) idején szenvedett vértanúhalált Lükiában. Bár nincs bizonyíték rá, hogy valóban élt, mégis az egyik legnépszerűbb szent, sok legenda maradt fenn hőstetteiről.
A legendák szerint az óriási termetű, 3,60 méter Kristófot eredetileg Reprobusnak vagy Offerusnak hívták. Miután keresztény hitre tért, a leghatalmasabbnak akart szolgálatot tenni, szolgált egy királynak, majd egy ördögnek, végül Krisztusnak. Ugyanis egy napon egy kisgyermek arra kérte, hogy keljen át vele a folyón, ám a folyó közepén a könnyű teher olyan nehéz lett, hogy Kristóf megroggyant a súly alatta. A túlsó parton, súlyos terhére panaszkodva, azt a választ kapta, hogy a vállát az egész világ, s az ő teremtője nyomta. Mint kiderült a gyermek Jézust vitte át a folyón, s lett Kristóf a szegények révésze, a neve pedig a görög Krisztoforosz név után, Krisztus-hordozó, ezért látható a legtöbb ábrázoláson a gyermek Jézussal a vállán. Szent Kristófot védőszentként tisztelik az autósok és az utazók. Sok helyen ő áldja meg az autókat, a gépkocsivezetők képét amulettként viselik a közlekedési balesetek ellen. Szent Kristóf emléknapját 1969-ban törölték a római katolikus naptárból, azóta július 25-ei ünnepnapjának megtartása nem kötelező.