A szemmel ölő vagy ártó ördögi tekintetben való hit, ősi eredetű, szinte a világ minden táján, jóformán valamennyi népnél, a különböző kultúrákban és vallási - így a hindu, buddhista, iszlám, zsidó - hagyományokban ismert. Az ókori Rómában "szemmel verő boszorkányokat" alkalmaztak az ellenség megbabonázására. Később már annyira féltek az emberek az ártó tekintetektől, hogy máglyára küldték azokat a nőket, akiket ezzel gyanúsítottak, de ez a sors várt a sok kancsal, összenőtt szemöldökű, szemtengely-ferdüléses vagy hályogos szemű egyénre is. A régi boszorkányperek bírái elé háttal vezették be a vádlottakat, és az eljárás alatt a falat kellett nézniük, hogy az ítélkező bírák elkerüljék rontó tekintetűket. Kivégzéskor a kivégzettek szemét kendővel kötötték be, hogy megóvják a szemtanúkat a halálra ítélt bosszújától.
A szemmel verés, másképpen szemverés máig élő hiedelem. Sokféle kifejezés igazolja jelenlétét, többek között olyanok, mint gyilkos pillantást vetni valakire; szemmel verni valakit; megsemmisítően nézni; a tekintete ölni tudna stb. A szemverést általában torzszülötteknek, idegeneknek, de legfőképp a boszorkányoknak tulajdonítják, de sokan gyanítják a szemverés képességét azokról a rosszindulatú, irigy emberekről is, akik elkívánják mások szépségét, sikerét, anyagi gyarapodását, akik képesek másoknak anyagi kárt, betegséget vagy halált okozni.
A legjobban a gyerekek és az állatok vannak kitéve a szemverésnek. Már a legnagyobb latin költő, Vergilius (i.e. 70-19) írt az állatokat megrontó gonosz tekintetről. Egy szláv népmese pedig azt mondja el, hogy egy apa azt hitte a szemeiről, hogy azok képesek megrontani bárkit, s attól való félelmében, hogy esetleg pont saját gyermekeinek árthat, ezt megelőzendő, megvakította önmagát.
A szemverés elhárítására számtalan ellenszert próbáltak ki. A római koráll nyakéket viseltek ellene, vagy a kötényük alatt ujjaikkal szarvat vagy fügét mutattak. Mindegyik védekezési módszert eredményesnek tartották a gonosz ellen. Mind a hegyes, szúrós koráll, mind a szarv és a füge (a szarvnál a mutatóujjat és a kisujjat nyújtják előre, vagy felfelé, a fügénél a mutatóujj és a középső ujj között dugják ki a hüvelykujjat) mutatásakor a kinyújtott ujjak egyaránt beleszúrnak a rosszindulatú emberek szemébe.
A szemmel verés megelőzését vagy elhárítását szolgáló módszerek közül eredményes a szent szövegek mantrázása, a talizmánok, amulettek hordása, az ajtókra, állatok esetében az ólajtókra rituális képek vagy keresztek kifüggesztése. Az ókori Pompeiben a gyerekek szemverés és az ártó erők ellen kicsiny fallosz ábrázolásokat hordtak talizmánként, nyakukba akasztva.
A világ számos részén a néphit szerint, minden vasból készült tárgy - mint például a gyűrű, a lánc, lakat, zár, kulcs, szeg, a piszkavas, a lópatkó stb. - eredményesen védelmez a szemverés ellen.
Mindezeken felül a só is remek szer a szemmel való rontás ellen, állatok esetében, a gazdának sót kell tennie a tehén vagy kecske tejébe; vagy az ártó személy felé kell szórni a sót. Az ártó szemekkel szemben sérülékeny gyerekeket ugyancsak megóvják a szemveréstől, ha nyakukba egy darabka sót kötnek, vagy a gyerek kezére egy piros szalagot erősítenek.
Az erdélyiek a szemmel verés ellen szenes varázslattal védekeznek. Egy pohár vízbe kilenc izzó széndarabot dobnak, közben azt mondják, hogy "Nem egy, nem kettő, nem három, nem négy, nem öt, nem hat, nem hét, nem nyolc, nem kilenc". Aztán ebből a vízből, megitatják a gyereket, megmossák a homlokát, balról jobbra, végül a maradék vizet az ajtó felé loccsantják. Egy másik változat szerint a gyereket kiviszik az udvarra, s ott a gyerek feje fölött hátrafelé öntik a szenes vizet.
Ez a módszer Szatmárban is dívik: náluk azok a szerelmesek, akiknek összekulcsolt kezeit, a lány majd a fiú anyja szenes vízzel mossa le, majd ezt a vizet a fejükre öntik, védelmet nyernek szemverés, igézés, rontás ellen.
Indiában és Egyiptomban a rontás ellen szemfestéket használnak. Az egyiptomiak, hogy megóvják őket a szemmel veréstől, gyakorta viszik gyermekeiket az utcára mosdatlanul és rongyos, koszos ruhában. Az indiai anyák gyerekük szemét nemcsak kádzsallal, fekete festékkel festik körbe, hanem egy fekete pöttyöt is tesznek homlokukra, hogy elrontsák csemetéjük szépségét. Azt mondják, hogy ez a "szépséghiba” védelmet nyújt a gonosz ellen. India egyes részein a szemmel verés megelőzését szolgálják az esküvői ruhák rituális keresztöltései. Kínában a 15. században azért készítettek napszemüveget, hogy a császári udvarban védekezzenek a szemmel verés ellen. Kongóban, hogy megbékítsék az ártó tekintetű férfiakat, sörrel és dohánnyal kínálják meg őket.