A szemhéj elsősorban a szem védelmét szolgálja a mechanikai sérülésektől. A szemhéjak villámgyors záródása, a pislogás, nemcsak tisztítja a szem felületét, hanem a könnyet szétterítve nedvesíti is, így akadályozza meg a szem kiszáradását.
Az emberek szemhéja általában tizenöt másodpercenként záródik le és nyílik szét, ami négy pislogást jelent percenként. Az egészséges ember állítólag kibírja, egy percig pislogás nélkül. A csecsemők egyáltalán nem pislognak, a macskák, kutyák viszont általában jóval többször zárják-nyitják a szemüket, mint az ember.
A halak szemhéja fejletlen, a kígyóknál a két szemhéj összenőtt, a kétéltűeknek, a hüllőknek és a madaraknak pislogóhártyája van, az emberek pislogóhártyája elcsökevényesedett.
A kínaiak szerint, amíg a nyugati emberek szemhéja - a jin túlsúlyára utalva - szinte körbehatárolja a szemet, a távol-keletiek szimpla, egyenes szemhéja a jang jelenlétét mutatja.
A szem védelme mellett sokan a szemverés ellen is nagy jelentőséget tulajdonítanak a szemhéjnak. Ázsiában a rontás ellen néha befeketítik a gyerekek arcát, de főleg a szemhéjukat húzzák ki fekete szemceruzával vagy festékkel. Az indiaiak ezt a szemfestéket, az úgynevezett kádzsalt, rendszerint ujjbeggyel viszik fel szemhéjuk alsó és felső részére. Bár valamikor a férfiak és a nők egyaránt használták, ma már főként csak az asszonyok kennek kádzsalt a szemhéjukra, a gyerekek esetében - hűsítőként és a szemmel való megrontás elleni védőszerként - nemtől függetlenül használják a szemfestést. Ez az eljárás nemcsak az ázsiai országokban, hanem Egyiptomban is elterjedt szokás.