Ezek a valamilyen természeti helyhez, jelenséghez (tűz, víz, erdő, hegy), kultúrhelyhez (ház, kastély, temető) kapcsolódó, vagy pedig az emberrel együtt élő természetfölötti lények a közfelfogás szerint a jelenben léteznek, megjelennek az embereknek, szívesen beleavatkoznak életükbe, meghatározzák testi, lelki állapotukat, tudnak betegséget előidézni és gyógyítani, sőt még emberré is képesek változni. Megjelenésüket léptek zaja, alig hallható kacajok, apró sikolyok, megcsörrenő óra, megkonduló harang, megszólaló hangszer kíséri.
A szellemek népszerű figurái a néphagyománynak, állandó szereplői a meséknek, mondáknak. Előfordulnak babonákban, varázslatokban és mágikus szokásokban. Olykor istentelen vénasszonyok, máskor papnők vagy sámánok, varázslók vagy a gyógyítók segítői.
A sámánmitológia szerint a három részre tagolódó világegyetem felső részét, a felső világot csak jó szellemek népesítik be, az alsó világot az ártalmas szellemek, a holtak lelkei lakják. A rossz szellemek, a félelmet keltő démonok olykor hasznosak is lehetnek, akik patronálják az embereket. Ezekről a pártfogó szellemekről feltételezik, hogy az emberek halála után is élnek, és a halott emberek szellemeivé válnak. Sokféle szellem ismert: vannak szellemei a nemzeteknek, a családoknak, a házaknak, vizeknek, erdőknek, hegyeknek, állatoknak.
A szláv mitológia gonosz szelleme Mara, aki eredetileg a dögvész és a halál megtestesítője volt, később azonban átalakult az embereknek rosszat tevő szellemmé. A beloruszok szerint Mara tisztátalan szellem. A keleti szlávok házi szelleme a jóindulatú domovoj. A zsidók testetlen emberi szelleme a dibbuk. A germánok gonosz szellemei különösen karácsonykor tevékenyek, amikor mint holt lelkek az égen cikáznak. Nyomukban vadászkutyák loholnak. A rémjárást a házőrző kutyák vonyítással jelzik. Az emberekre különösen útkereszteződésben veszélyesek.
A szellemekhez - elsősorban Ázsiában, a Távol-Keleten - számos hiedelem tapad. Kínában a rossz szellemek elriasztására a bejárati ajtó fölé tükröt tesznek. Japánban a gonosz szellemek elűzéséhez a tavasz kezdete előtti napon elsötétítik a lakást, és a sötét sarkokba, valamint a bejárati ajtóhoz szárazbab szemeket szórnak. Régen a japánoknál a tavasz kezdete újév napja volt, és a babszórás is az újévhez kötődött. Ekkor a házak bejárati ajtajait azért díszítik fel magyal levelekkel kiszúrt szemű, apró kis szardínia halakkal, hogy elzavarják a démonokat, akik utálják a szardínia szagát.
Koreában sötétedés után nem szabad fütyülni, mert ezzel előhívják a szellemeket. Nem ajánlott nyitott ernyőt bevinni a lakásba, mert alatta bemehetnek a rossz szellemek. Thaiföldön tilos a küszöbre lépni, főképp megállni rajta, mert a küszöb alatt lakoznak a jó szellemek. Malaysiában a sáska szellemek ellen vizet és tömjént használnak. Egy másik maláj elképzelés szerint a szellem által megszállt embert meg kell csípni, majd a fejére kell fújni, hogy a szellem eltávozzon belőle.
Az indonézeknél kerülni kell a durva szavak használatát erdőben vagy a vadonban, mert a gonosz szellemek hatalmukba kerítik az illetőt. Sri Lankán, ha égett hús szaga érződik, melyre nincs magyarázat, vagy vonyítanak éjszaka a kutyák, az emberek arra gondolnak, hogy a közelben gonosz szellemek vannak. Ha ez egymásután több éjszaka ismétlődik, macskakoncerttel és bagolyhuhogással kísérve, akkor bizonyosan súlyos katasztrófa éri a környéket.
Mianmarban a családok életét meghatározzák az újjászületés és a halál közötti szenvedés körforgásának szellemei, a natok. Ez a körforgás csak a nirvánába jutáskor ér véget, amit kizárólag sok jó cselekedet árán érhetnek el. A natok - akik rossz szellemek is lehetnek - általában oltalmazzák a családokat, és segítenek a hétköznapi életben való eligazodásban.
Dél-Koreában, az emberek, őseik szellemeinek áldozzák fel az első gyümölcsöt, valamint az új termést, hogy a holtak földszellemei ne pusztítsák el a következő év termését. A legnépszerűbb koreai ünnepet, a kínai naptár szerint, a nyolcadik hónap 15. napján tartják. Ekkor az ország szinte valamennyi lakója felkerekedik, hogy őseik sírját felkeresvén, vidám családi piknikkel adózzon eleik szellemei előtt.
Vietnámban a csecsemőket, a kutyákhoz és a macskákhoz hasonlóan, természetfeletti lényeknek tekintik. Ha egy csecsemő sír, vagy egy kutya vonyít, az azért van, mert megijesztették őket a rejtőzködő szellemek, amelyek a felnőtt emberek számára nem érzékelhetők. Ilyenkor a szülők - a szellemek elijesztésére, s ezáltal a gyermek megnyugtatására - kést vagy más ijesztő fémtárgyat tesznek az újszülött párnája alá.
Thaiföldön a szellemek, a phikek, nagyon népszerűek. Vidéken különösen sok van belőlük, az egyikük, egy csábító női szellemként lakozik egy banáncserjében, és azt a fiatalembert, aki a közelébe merészkedik, megkínozza. Fővárosukban, a modern Bangkokban csaknem minden ház előtt díszeleg egy apró kis szentély, amelyben a házat védelmező szellemek laknak. Hogy ezek a szellemek barátságosak maradjanak, minden nap feldíszítik jázminágakkal, virágkoszorúkkal és füstölőpálcikákkal házikóikat, amit azok nagyon kedvelnek.
A dzsinnek létezése elfogadott a muszlim világban. A Korán szerint a dzsinnek nagyon hasonlítanak az emberekhez, van köztük olyan, amelyikük hisz, és olyan is, amelyikük nem hisz az Isten kinyilatkozásaiban. A dzsinneket gonosz szellemeknek tartják, és félnek tőlük. Egyiptomban és Marokkóban, hogy megbékítsék őket, éjszakára egy kis ételt adnak nekik, vagy az ágy matraca alá tesznek egy kis cipót, új ház esetén pedig minden sarokba élelmet és olajat raknak a dzsinnek számára. A muszlim temetők, elhagyott helyek vagy sivatagok démonai, a dzsinnek alosztályához tartozó nőnemű szellemek, a gúlok, akik elcsábítják és felfalják a vándorokat.
Az angolok azt hiszik, hogy a szellemek képtelenek az ösvényen járni, ezért jó tanácsként azt mondják, sötétedés után sohasem szabad letérni az ösvényről. Ha alkoholos poharakkal koccintanak, azt gondolják, ezzel kizavarják az italból a szellemeket. Úgy tartják, hogyha egy hintaszéket üresen, hintázva hagy ott valaki, oda betelepednek a szellemek. A tücskökről feltételezik, hogy szerencsés házi szellemek, s amikor eltávoznak, magukkal viszik a ház szerencséjét. A ház küszöbén megjelenő fekete kígyóról gyanítják, hogy egy elhunyt családtag szelleme lehet.
Skóciában, egy viharmadár jelzi, ha egy tengeren meghalt hajós szelleme tartózkodik a közelben. A kutyák és a lovak egyaránt érzékelik a szellemek jelenlétét. Az olyan építés alatt álló házba, ahol bagoly tanyázik, mindaddig, amíg a madár ott marad, szellemek fognak járni. A kakaskukorékolás jelzi a kóborló szellemeknek, hogy itt az ideje eltűnniük a következő szürkületig. Egyes afrikai törzseknél, ha az imakunyhóba berepül egy fehér madár, azt hiszik, hogy egy ős szellemét hordozza, aki áldást hoz.
Egy 16. századi recept szerint a nem kívánatos szellemek kiűzésére a legjobb módszer, az ünneplés, imádkozás, szent olajjal kevert bor fogyasztása, és a különböző vallási relikviák, valamint a talizmánok viselése. Egy másik előírás kapor, só, ánizs és ökörfarkkóró keverékének szétszórását javasolja azon a helyen, ahol a szellem tartózkodik. Hatásos még a tömjén és a mirha égetése, ez megnyugtatja, megbékíti őket. Amikor zaklat a szellem, a bejárati ajtóra felakasztott fokhagymakoszorúról le kell csípni egy gerezd fokhagymát, és messzire dobni, ez magával viszi a szellemet. Aki a fogyó holdnál szedett pázsitra csomót köt, és azt elássa, egyben betemeti a szellemet a gödörbe. Egy személy árnyékának elásása megakadályozza a szellemet, hogy arról a helyről elmenjen. Ha valaki halálos beteg, nem szabad közelébe állatokat engedni, nehogy az illető szelleme birtokba vegye őket. Dániában egy facövek leszúrásával kötik helyhez a szellemet, azonban ha kihúzzák a karót, a szellem szabaddá válik. Görögországban körültáncolják az ellenség sírját, nehogy a szelleme visszatérjen, és bosszút álljon.
A népgyógyászok szerint a rossz szellemek a nyílt sebeken keresztül hatolnak be az ember testébe. A sebeket azonnal borban vagy erősebb alkoholos italban áztatott kötszerrel kell bekötözni, amitől a megrészegedett szellemek nem tudnak bejutni a testbe.