A szarvas régóta fontos szerepet játszik az ember életében, a szarvas-ábrázolások már az új kőkorban megjelentek. A szkíta sírokon és szarkofágokon a szent fához vezetett lelket a sámán anyja szarvastehén alakjában fogadja. Az evenki hitregék felső világában a szarvast üldözi a medve, ettől váltakozik a nappal az éjszakával. Számukra a szarvas elsősorban a Nappal áll kapcsolatban, elmondásuk szerint szarvai a Nap sugarai.
Néhány nép mítoszában, a Nagy Medve és a Tejút csillagkép eredetét azzal magyarázzák, hogy a vadászok kergetik a szarvast. Az evenkik egyik mitikus története Heglenről, a kozmikus szarvasról szól, aki elragadja a Napot, és magával viszi az égi tajgába, azonban az óriás Main, aki a nappalok és az éjszakák változására vigyáz, szárnyas sílécein üldözőbe veszi, és miután éjfélre utoléri, másnapra az elrabolt égitestet visszajuttatja az embereknek.
Az észak-amerikai indiánok képzetében ugyancsak természetfeletti lény a szarvas, úgy tudják, hogy ő adta a tűzet az embereknek. Számos mesében a világmindenség megtestesülése, a sámánok segítő szelleme vagy hátasállata.
Szarvas háton lovagol a kínaiak egyik leghíresebb halhatatlan hőse, a Hosszúélet Csillaga, így az örök élet szelleme rá is átsugárzik, ezért a szarvas a hosszúélet jelképállata is. A szarvas a buddhizmusban is helyet kapott, az egyik történet szerint Sákjamuni valamelyik korábbi életében maga is szarvas volt.
A sámánkultusz tárgyát képezi a rituális szarvasvadászat, az állat elejtése, feldarabolása, lakomája, ajkának friss vérrel való bekenése, szemeinek és csontjainak rituális eltemetése vagy állványra emelése, de sokfelé az elejtett szarvas elajándékozása is szokássá vált.
A szibériai népek a házaikat jávor- vagy rénszarvas szarvaival díszítik, az agancsokat sokfelé talizmánként is felhasználják.
A magyar néphagyományban, népköltészetben ugyancsak jelentős szerepet játszó legendás állat, egyes feljegyzések szerint ezer szarva van, szarva hegyén ezer égő gyertya, két veséjén két arany kereszt; egy másik változat szerint homlokán van a fölkelő fényes nap, oldalán a szép hold, jobb veséjén az égi csillagok. A csodaszarvas olykor kis kerek pázsiton legelészik, máskor fekete felhőben tűnik fel.
A honalapító testvérek, Hunor és Magor a csodaszarvasról szóló monda szerint egy szarvasünőt üldözve találnak letelepedésre alkalmas helyet. A középkori krónikákban csodaszarvas mutatja meg, hol kell templomot, kolostort építeni: Szent Gellértnek szarvas jelöli ki a bakonybéli monostor helyét, a váci egyház alapításmondájában szarvas mutatja meg Szent Lászlónak, hogy hová építse a székesegyházat.