A hiedelem, mely szerint a boszorkányok seprűnyélen repülnek, feltehetően onnan ered, hogy valamikor a pogányok a mezei aratási rituálé során le- és felugráltak a seprűnyélről, és a szellemeik azóta is hasonlót művelnek a seprűnyéllel. A söprűvel kapcsolatos rituálék hagyománnyá szelídült változatai - főleg az esküvői mulatsághoz, lakodalomhoz kapcsolódóan - még ma is fellelhetők.
Egyes afroamerikai esküvőkön például az ifjú pár - az új életet szimbolizálva - egy szalagokkal és virágokkal feldíszített seprű felett ugrik át; míg a Lousiana államban élő cajunoknál a menyasszony és a vőlegény idősebb testvérei és nővérei a lakodalomban söprűvel táncolva gúnyolják ki házasulatlan mivoltukat.
A seprű szerte Európában a népi hiedelemmondák varázslatos tárgyaként szerepel. Ez nemcsak a bűbájos boszorkányokkal van összefüggésben, hanem a tisztasággal, az örök megújulással, megtisztulással is. Emellett a seprű a mágikus szeméttel, és a ház lakóival is kapcsolatban áll. Mivel régente az életerőt jelképező nyírfa vesszőiből készültek, azt hitték, hogy ez által a seprűk is az életerő szimbólumává váltak. Ez a magyarázata annak, hogy sok helyütt a seprűt a bejárati ajtó elé helyezik, hogy megvédje a házat a gonosz erőkkel, a rosszindulatú szellemekkel és a kellemetlen látogatókkal szemben.
A seprű tisztító és védelmező funkciójának köszönhetően számos szokásban, hiedelemben szerepet kap. Például nem ajánlatos az ágynak támasztani, mert a seprűben lakozó gonosz szellemek varázslatot küldenek a benne alvóra. Ha az ember sötétedés után söpri ki ajtaján a szemetet, hamarosan egy ismeretlen látogatóra számíthat. Nem fog férjet találni az a lány, amelyiknek a lábát seprűvel megverik. Egy másik változat szerint, senkit nem szabad megverni seprűvel, mert ez lustává teszi az illetőt. De a söpréssel is vigyázni kell, mert akinek átsöpörnek a lába fölött, sohasem fog megházasodni.
Költözéskor nem szabad elvinni a söprűt az új helyre, mert ez balszerencsét hoz. A régit el kell dobni, és egy újat kell vásárolni helyette. Megakadályozható a kellemetlen vendég visszatérése, ha távozása után kisöprik a szobát, amelyben tartózkodott. Az útra kelő családtag után viszont nem szabad kisöpörni a szemetet, mert baj érheti az úton. Elhagyják annak az udvarát a békák, aki nagycsütörtökön körbesöpri a házát. A békák elriasztásával kapcsolatos az a mai napig élő szokás, hogy a ház körbesöprésekor mindig a ház falától elfelé söpörnek.
A rontás veszélye miatt a gyermeket nem szabad egyedül hagyni, ha mégis szükséges, egy söprűt kell mellé tenni. Kisgyereket, kutyát és macskát nem szabad megütni seprűvel, mert hamarosan meghalnak.
A kínaiak képzetében különösen sok babona él a seprűkkel kapcsolatban. Náluk a seprűt csak a ház, az üzlet, illetőleg az egyéb közösségi helyek tisztítására szabad használni. Mivel a seprűben szellem lakozik, tilos játszani vele. Viszont szerencsejáték közben, ha valaki hívogatja a seprű szellemét, jóra fordulhat szerencséje. Nem szabad seprűvel a házi isteneket és az oltárt megtisztítani, mert ez illetlenségnek számít. Időnként templomi szertartásokon igénybe vesznek seprűt, amikor egy-egy hívő testét végigtisztogatják a balszerencse eltávolítása miatt, de a seprűt ezután összetörik. Az év első söprésének valóságos rituáléja van. Az újév napjától számított három napig nem szabad felsöpörni a padlót, mert elsöprik a jó szerencsét. A három nap letelte múltán a szemetet a falaktól a szoba közepébe söprik, majd négy részre osztva, a szoba négy sarkába helyezik el, és otthagyják az ötödik napig. Erre a szemétre tilos rálépni, és csak a hátsó kijáraton szabad kivinni a házból. Seprűvel sohasem érinthetik meg valakinek a fejét, ez ugyanis nagyon rossz ómen. A kínaiak szerint, ha az ember seprűvel megüt valakit, az évekig szerencsétlenséget hoz az illetőre, ám ez a sorscsapás megszüntethető, ha a megütött testrészt többször megdörzsölik.
Már a régi rómaiaknál balszerencsésnek tartották akkor söpörni, amikor egy ünnepi összejövetelről a vendégek éppen távozóban voltak. Indiában ma is élő hiedelem, hogy nem szabad söpörni a földet napnyugta után, mert ezzel Laksmi istennőt söprik ki a lakásból. Ez a szokás még a villanyvilágítás bevezetése előtti kor óvintézkedése volt, nehogy valami értékes dolgot elveszítsenek. Az indonézeknél sem szabad éjszaka söpörni a házban, mert ez megnehezíti a szerencse megragadását. A galíciai zsidók meg úgy vélik, azért nem szabad éjszaka kisöpörni a szobát, mert nyugtalan lesz az alvás, vagy valamelyik kedvelt tárgy elveszik.
Az angolok azt mondják, hogy megvédi a házat a boszorkánytól, ha az ember estére egy söprűt a tesz az ajtaja elé, ugyanis a boszorkány, mielőtt belépne a házadba, elkezdi megszámlálni a cirokszálakat, ám mire a végére érne, már hajnalodik, és elvész a varázsereje.