Az ember számára a reggel az álomból való felébredés, a munkába indulás, a napi tevékenységek elkezdésének az ideje.
A rómaiak mitológiájában reggel Janus isten nyitja meg az ég kapuit, s bezárja, mikor este hazatér. Janus számukra a kezdet istene volt, ezért reggel úgy üdvözölték, mint a napkelte istenét. A reggel azonban számos fontos esemény időpontja is. A Bibliából tudható, hogy Szodoma és Gomorra reggel pusztult el, Mózes reggel ment a fáraóhoz, az üldöző egyiptomi sereget reggelre borította el a víz, a Sínai szövetségkötés reggel történt, Jerikó kőfalai reggel omlottak le, és Jézus halálra ítélése, majd feltámadása ugyancsak reggel történt. Emellett a reggel fontos kultuszi idő is volt. Reggelente tűz-, étel-, ital- és illatáldozatot kellett bemutatni. Dávid utasítására a papok minden reggel a szent helyen állva mondtak hálát és dicséretet az Úrnak.
Indiában az emberek sokfelé babonás félelemmel viszonyulnak a reggelhez. Úgy vélik, hogy a reggeli események, történések az egész napra meghatározó befolyással lehetnek. Ha a reggeli órákban mennyasszonyt, istent ábrázoló szobrot vagy bráhmin papot látnak elsőként, szerencsés dolognak tartják; míg kedvezőtlen előjelnek veszik, ha özvegy vagy meddő asszonyt, esetleg peches embert pillantanak meg. Ahhoz, hogy elkerüljék annak kockázatát, hogy valami kedvezőtlent lássanak reggel, a legtöbb ember, amikor felébred, a tenyerébe nézve a következő fohászt mormolja el magában: "Az ujjak hegyében Laksmi lakik; a közepében Szaraszvati; a kéz tenyerében Parvati. A kezeimet nézem, így kezdem a napot."