Rosta Erzsébet weboldala

A pénz szerepét valamikor a gyöngyszemek, kagylók, bálnafogak, kőlapocskák valamint mezőgazdasági termények, háziállatok, fűszerek töltötték be. Ez az ún. „árupénz” még nem számított általános fizetőeszköznek, a különféle ügyletekben elsősorban csereeszközként használták. Disznókkal és marhákkal fizettek a mennyasszonyért, gyöngyöket adtak a szomszédos törzseknek az adott terület „vadászati jogának” az átengedéséért, öröklés esetén a testvérek ritka kagylóhéjakkal, bálnafogakkal váltották meg egymás között az oszthatatlan örökrészt. A nemesfémek megjelenése előtt, sokfelé utána is, elsősorban a fűszereket használták árupénzként. Attila, a hunok fejedelme i. e. 408-ban például 3000 font bors hadisarcot követelt Rómától.


Az értékmérőt először a mezopotámiai és egyiptomi társadalmak vezették be i. e. 3. évezredben. Erre a célra vagy egy bizonyos terménymennyiséget, vagy súlyra mért nemesfémet használtak. A nemzetközi kereskedelem fejlődésében feltehetően jelentős szerepet játszott a nemesfémek pénzként való használata, mivel a kereskedőknek létfontosságú volt, hogy árucikkeiket szerte a Földközi-tenger medencéjében el tudják adni. Az ügyletek többsége árucserére szorítkozott, az arany és az ezüst szintén árucikk volt.

A mai pénzérmék ősei csak jóval később, Kis-Ázsiában, Lüdiában jelentek meg az i.e. 640-630-as években, arany és ezüst ötvözetéből készültek. I.e. 550 körül a legendásan gazdag és hatalmas Krőzus király bevezette az általunk is ismert fémpénzt, aminek alapját a lüd királyság területén lévő Pactolus folyóban nagy mennyiségben található arany-ezüst ötvözet, az élektron jelentette. Az érmeverés Athénban az i.e. 5. századtól vált uralkodóvá és vette át a mért ezüst szerepét a fizetéseknél, bár ezeket az érméket is darabolták, vagyis a felhasználók sokáig nem vettek tudomást érme-jellegükről. A később elterjedt bronz pénzek közül a kör alakúak az eget, a négyszögletesek a földet, a lyukas pénzérmék pedig az embert jelképezték. A korai kínai pénzérmék - melyeket ugyancsak az i.e. 6-7. században vertek - különféle alakúak voltak, pl. kard, kés stb., amelyeket később a közepén négyszögletes lyukú kerek vasérme váltott fel.

A rómaiak csak néhány száz évvel később adoptálták a fémpénzérméket, de annál nagyobb lendülettel verték őket, és egyre jobban hígították nemesfémtartalmukat a pun háborúk (i.e. 3. század) finanszírozása érdekében, ami a történelem első inflációjához vezetett. A római birodalom összeomlása az 5. században egyben az ókori pénzügyi rendszer összeomlását is jelenti. A fémpénzek verése a 6. század közepén indult be újra, a kora középkori érmék nemesfémtartalmukat tekintve kisebb értéket képviseltek, mint a forgalmi értékük, ami a modern pénz azon jellemzőjén alapul, hogy forgalmi értékét a piaci szereplők erre vonatkozó elfogadása jelenti, nem pedig az érme fémtartalma.

Kínában a 9. században már papírpénzt használtak, ami a 12. századra rendkívül magas árszínvonal emelkedéshez vezetett. Az angol királyok is éltek a pénzrontás lehetőségével: rendszeresen bevonták a forgalomban lévő érméket és kisebb fémtartalommal újakat vertek busás hasznot hajtva a kincstárnak.

A pénzzel - mint a szerencse, a jólét forrásával - kapcsolatban az általános fizetőeszközként történő bevezetése óta eltelt évszázadok során világszerte számos hiedelem alakult ki. Például balszerencsét hoz, ha egy írással felfelé néző pénzdarabot felveszünk, ha viszont a fej van felül jó szerencsét jelent. Ugyancsak jó ómen pénzt találni a földön, mert egész nap szerencsés lesz a megtaláló, mondják az angolok.
A törökök szerint, hogy a balesetet szenvedett embert ne érje újabb csapás, egy csipet sót vagy egy pénzérmét kell a feje körül köröztetni. A piacon vagy a boltban az eladótól legelsőként vásárolt áruért járó pénzt a pultra kell dobni. Ezzel szemben a kijevi zsidók tanácsa szerint ez első sikeres üzletből befolyt összeget a szerencse érdekében el kell tenni. Általános hiedelem, hogy ha az ember bal tenyere viszket, hamarosan pénzt kap, ha a jobb, pénzt fog kiadni. Az oroszok nem helyeslik, ha valaki visszakézből, tehát a megszokottól eltérő irányban tölti a bort, mert emiatt a pénzét elveszíti.

Az indiai pandzsábiak a Szaturnusz jegyében születetteknek azt tanácsolják, hogy csütörtökönként alamizsnaként ajándékozzanak rézpénzt a Szaturnusz imádóinak, akik egy mustárolajjal töltött edényben Szaturnusz vasképét hordozva, minden csütörtök reggel házról házra járnak. A hiedelem szerint, aki meglátja a saját tükörképét a mustárolajban, majd egy rézpénzt tesz bele, megszabadul minden gondjától, balszerencséjétől és betegségétől. Mivel az összes szenvedést Szaturnusz haragja okozza, a nevében adott pénzadomány teljesen megváltoztatja a dolgokat.

Valakinek egy üres erszényt ajándékozni azt jelenti, hogy az ajándékozó sohasem lesz gazdag. Ha azonban az erszénybe egy pénzdarabot tesz, akkor szerencsére számíthat. Az oroszoknál sem helyes pénztárcát ajándékozni, ez csak akkor elfogadott, ha előzőleg az ajándékozó tett bele egy pénzdarabot, egyébként az ajándék pénzhiányt okoz a közeljövőben. A csehek egy halpikkelyt tesznek pénztárcájukba, hogy az sohase ürüljön ki.

Menyétbőrös pénztárcában pénzt tartani, a jószerencse záloga, mert gazdasági biztonságot jelent. A brazilok szerint, ha az ember erszénye a padlón vagy földön hever, a pénze könnyen eltűnhet belőle, és soha nem fogja megtudni, hogy hová lett. A mexikóiak is hasonlóan gondolkodnak, ha meg akarják tartani pénzüket, sohasem teszik a pénztárcájukat a padlóra, mert a padló a poklot s egyben a balszerencsét reprezentálja. Egy másik mexikói babona szerint az asszonyok aranyszalaggal átkötött piros szövetbe csomagolt fokhagymát tesznek erszényükbe, hogy el ne lopják tőlük.

A görögök úgy tartják, hogy a pénz vonzza a pénzt, ezért sohasem ürítik ki teljesen a zsebüket, pénztárcájukat, erszényüket és sohasem nullázzák le bankszámlájukat. Mindig hagynak pár érmét benne, vagy egy kis összeget rajta. Szintén jó szerencsét hozónak tartják, ha az ajándékba kapott erszényben egy vagy két pénzérmét találnak. Az indonézek - az anyagi csőd elkerülése érdekében - óva intenek, hogy bármit is éjszaka fizessen ki az ember.

Elterjedt szokás, hogy az emberek - miközben kívánnak valamit - a kútba vagy szökőkútba egy fémpénzt dobnak. Azt várják, hogy ettől teljesül a kívánságuk, mely a legtöbbször az, hogy visszatérhessenek arra a helyre.

Az Egyesül Államokban a babonás kávéfogyasztók árgus szemekkel lesik csészéjükben a kávé felszínén úszó buborékokat. Ha ezek a buborékok közelednek feléjük, pénzt fognak kapni, ha viszont távolodnak tőlük, akkor a közeljövőben kevés pénzük lesz, anyagi gonddal számolhatnak. A világ számos részén a jó szerencséhez már az is elég, ha buborékok jelennek meg a kávéscsészében, de pénzre lehet számítani akkor is, ha valamelyik családtag feldönti a cukortartót; ha a rizs gyűrűt képez a főzőedény széle körül, vagy ha a tealevelek a teáskanna tetején lebegnek. Aki mindig a kávé előtt teszi a cukrot csészéjébe, sok pénze lesz, vélik a brazilok.

Az azeriek úgy vélik, mindig lesz pénzük, ha elégetik a hagyma héjakat vagy, ha elégett gyufaszálat találnak, és azt felszedik. Az elégetett hagymahéjak képessé teszik az embert, hogy takarékosan bánjon a pénzével. Az oroszok szerint, aki fütyörészik a lakásában, futhat a pénze után. Thaiföldön, aki erősen, teljes súlyát a lábára helyezve, döngve jár, nem képes takarékoskodni a pénzével.

Sok pénz áll a házhoz, ha a lehullott eső buborékossá válik. Pénzhez jut az ember akkor is, ha hulló csillagot látva, háromszor hangosan kimondja a „pénz” szót.  Ha a kimosott férfi zoknit a lábfej felőli résznél csíptetik fel, azt jelenti, hogy az illető kezéből kifolyik a pénz. Sohasem megy tönkre anyagilag, aki a levéltárcájában egy papírba csomagolt pénzdarabot vagy bankjegyet hord. Viszont nem lesz pénze a következő újholdig annak, aki az előző újhold idején megráz egy üres levéltárcát.

Egész évben lesz pénze annak: aki szilveszter éjfélkor a kezébe vesz egy pénzdarabot, letérdel és imádkozik; aki az újév napján kapott pénzt nem költi el. Egész héten gyarapodni fog, aki megtartja a hétfőn kapott pénzt.

Pénzügyekben szerencsét jelent: ha állati ürülékbe lépünk; ha lyukas pénzdarabot találunk, és azt eltesszük; ha pirospaprikával tömött kis tasakot hordunk a nyakunkban.

Pénzről vagy pénznyereségről álmodni a siker és a vagyonosodás elérhetőségét jelzi. Az álomban látott pénz bizalmat, önértékelést, sikert vagy egyéb értékeket jelezhet. Az álmodó nagyon bízik magában. Más értelmezésben a pénz a szívre és a szeretetre is utalhat. Gyakran az erő és a szexualitás jelképe. Különösen a talált pénz jelzi a szeretet- vagy hatalomvágyat.

Pénz elvesztéséről álmodni, átmeneti zavarokat, boldogtalanságot jelent a családi életben, és visszaesést a vállalkozásban. Gyengének, sérülékenynek és talajt vesztettnek érezheti magát az álomlátó. Emellett a becsvágy, energia és a kellő önbecsülés is hiányzik belőle.

Pénz ajándékozása álomban, a szeretet adásával azonos módon értékelendő. Az álmodó keresi a szeretetet. Ha mások ajándékoznak pénzt, elhanyagoltnak, mellőzöttnek érzi magát. Valószínűleg nem tanúsítanak kellő figyelmet a problémáira, és nem mutatnak együttérzést az illető iránt.

Pénztelenségről álmodni, a társadalmi státusz elvesztésétől való félelmet jelzi. Az álmodó híján van azon képességeknek, melyek céljai eléréséhez szükségesek. Azt is jelezheti, hogy túlságosan sokat foglalkoznak vele, vagy ellenkezőleg, teljesen elhanyagolják az illetőt.

Pénzlopásról álmodni, veszélyre figyelmeztet, és óvatosságra int. Pozitív értelmezésében viszont arra utal, hogy az illető - erőfeszítéseinek köszönhetően - végül képes lesz szert tenni az általa értékesnek tartott tulajdonságokra.