Az orrvérzés, vagyis (az orvosi meghatározás szerint) az orrból, melléküregekből és orrgaratból származó vérzés - elsősorban a férfiak és a serdülőkorú fiúk körében - meglehetősen gyakori jelenség. A legtöbb esetben szerencsére nem okoz jelentős vérveszteséget, és magától megszűnik. Mivel kialakulásának igen sok oka, előzménye lehet, sőt olykor bekövetkeztére semmi sem utal, az orrvérzés jelentése, értelmezése, valamint kezelése, illetőleg megelőzése igencsak megmozgatta eleink fantáziáját.
Egykoron a szerelem külső megnyilvánulásának tekintették, legalább is erre utal E. Cobham Brewer (1810-1897) Dictionary of Phrase and fable című könyvében Boulster: Lectures (130. o.) c. művéből idézett részlet: „’Vérzett valaha az orrom az Ön társaságában?’- és a szerencsétlen fickónak, éppen amikor e szavakat mondta, hogy megmutassa kedvesének valódi érzelmét, elkezdett vérezni az orra.” Ugyanakkor Francis Grose (1731-1791) angol régiségbúvár, lexikográfus azt mondja, hogy ha csak egy csepp vér csöppen ki az orrból, betegséget jelez előre, három csepp esetén az ómen sokkal rosszabb.
Egy évszázaddal korábban élt honfitársa, John Melton (meghalt 1640-ben) az Astrologaster c. szatirikus játékában a következőt állítja:”Ha egy csepp vér csöppen ki a bal orrlyukból az a jó szerencse jele, míg a jobb orrlyuk esetében ugyanennek a fordítottja az igaz.” De nemcsak számukra volt az orrvérzés baljós előjelű, ezt példázza, amikor Launcelot Shakespeare Velencei kalmár című színdarabja II. felvonásának 5. jelenetében a Fekete Hétfő végzetes voltára utalva a következőket mondja: „Nem lehet véletlen, hogy az orrom épp most Fekete Hétfőn, reggel 6 órakor kezdett el vérezni.” (Fekete Hétfőnek a húsvétot követő hétfőt nevezték el, annak emlékére, hogy III. Edward 1360. április 14-én - mely nap húsvét hétfőre esett - a zord időjárási viszonyok miatt Párizs alatt seregében és lóállományában súlyos veszteségeket szenvedett.
A távol-keleti - különösen a kínai és a japán - kultúrákban, ha egy férfi orra vérzik, azt még manapság is gyakran annak a jeleként értékelik, hogy az illető szexuális vágyat él meg. Ez számos alkalommal megjelenik a hongkongi filmekben. A japánoknál ugyancsak jellemző, hogy a férfi karakterek általában vérző orral láthatók, ha egy hiányosan öltözött vagy meztelen nőt pillantanak meg, vagy ha érzéki gondolataik támadnak.
Ami pedig az orrvérzés kúrálását illeti, számtalan népi gyógymódot őriznek a feljegyzések. Például elállítja a vérzést, ha egy pénzdarabot (az amerikai szerint egy tízcentest) teszünk a nyelvünk vagy a felső ajkunk alá, de az is megteszi, ha egy kulcsot ejtünk, vagy kinyitott bicskát fektetünk a vérző orrú páciens hátára, esetleg vizet öntünk a tarkójára. Mások azt tanácsolják, a felső ajkunk alá tegyünk egy darab selyempapírt, vagy kartonpapírt szorítsunk a metszőfogaink közé. Ugyanerre szolgál a nyakláncon viselt ólommedál, ha azt a vérzés kezdetekor a vállunkra helyezzük. Még hatásosabb a puskagolyó, mellyel előzőleg egy élőlényt - embert vagy állatot - megöltek.
Szelídebb módszer, ha zsinegre fűzött vörösbab, (vörös) kukorica láncot vagy szerecsendiót akasztunk a nyakunkba. De akkor is hamar eláll a vérzés, ha a nyakunkban vagy a zsebünkben sertésfül porcogóját hordjuk magunkkal. Az amerikai Kentucky államban megelőzés céljából azt javasolják, tekerjünk egy zsinórt a bal kezünk kisujja köré. Ha viszont már eleredt az orrunk vére, vörös fonalat keressünk, és azt csavarjuk a hüvelykujjunkra. Talán nem meglepő, de hasznos lehet a vérző orrlyuk elszorítása is, de csak akkor, ha ezt az ellenkező kéz - a baloldali vérzése esetén a jobb kéz, a jobboldalinál pedig a bal kéz - kisujjával végezzük. Jó szolgálatot tesznek a háznál található éles szerszámok: kések, balták is. Ha vérzik az orrunk, hagyjuk, hogy egy vércsepp az orrunkból egy kés hegyére essen, majd mielőtt a vér megalvadna, szúrjuk azt a földbe. Állítólag ettől az orrvérzés hamarosan eláll.
A Sziklás hegység (USA) lakói szerint ugyanezt eredményezi, ha megengedjük, hogy a vérünk egy éles fejszére csepegjen, vagy ha a kifolyó vérbe egy kést mártunk, majd eltesszük azt a küszöb alá. A kés vagy a balta szerepét átveszik a csűrben talált szalmaszálak, ha az orrunkból a vért a belőlük formázott keresztre csöpögtetjük.
Azt mondják, az Úrnapján - vagyis a pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik napon, a Szentháromság-vasárnapot követő csütörtökön - gyökerestül kihúzott búzavirág szintén elállítja az orrvérzést, ha addig szorítjuk a markunkban, míg meleggé nem válik. De megfelelő varázsszövegek felolvasása, ismételgetése is segíthet. A Sziklás hegységben például egy Bibliát tartanak a beteg feje fölé, és háromszor felolvassák Ezékiel próféta könyve 16. fejezetének 6. pontját: „16,6. Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!”
Ha viszont történetesen Hollandiában ered el az orrunk vére, kerítsünk egy helybéli öregasszonyt, és vegyük rá az alábbi sorok recitálására: ”Három szűz jött Jordánia földjéről,/Mindegyiknek véres és a kezében,/Állj el vérzés, állj el!/Véres orr, az Isten nevében gyógyulj meg!” (Állítólag ez a vérző szájat is gyógyítja.)
Egy 18. századi gyógymód szerint vászondarabot csípős ecetben áztattak be, majd - miután megszáradt - elégették, és a rongy hamvait egy csövön át az orrlyukakba fújták. Egyes vidékeken fekete bárány gyapját dugták az orrlyukakba, vagy egy vasárnap kivasalt ruhadarabbal próbálták sikerrel elállítani a vérzést. Ha ezek sem segítettek, a vérző orrú személy nevét egyszerűen felírták a homlokára. És befejezésként álljon itt egy modern gyógymód: eszerint elállítja az orrvérzést, ha közönséges rágógumit rágva kimegyünk a házból, és a falat megérintve, amilyenre magasra csak képesek vagyunk, oly magasra nyújtjuk a kezeinket.