Az ovomantiának és ooszkópiának is nevezett - római időkből származó - különféle jóslási módszer a madártojások külsejének (héjának) és belsejének megfigyelésén alapszik. Később a kereszténység is használta, elsősorban húsvét hétfőn és nagycsütörtökön.
Az ókori Rómában a születendő gyermek nemének előrejelzésére alkalmazták. A római történész, Suetonius (69k – 122k) szerint a várandós asszony egy megtermékenyített tojást helyezett a mellei közé (ahol megfelelő hőmérséklet volt), és amikor a kiscsibe kibújt belőle, annak neméből megtudhatta, hogy fia vagy leánya lesz-e.
Egy másik eljárás szerint feltörtek egy tojást, majd egy pohár vízbe öntötték, és a tojásfehérje által felvett formát értelmezték. Nálunk parázsra tették a tojást. Ha az valamelyik oldalán megizzadt, nedves lett, jó jelnek tekintették, ha viszont a tojáshéj elpattant vagy megrepedt, abból rosszra következtettek.
Ugyancsak az ooszkópia egyik módja volt a húsvéti színes tojások cseréje. Ez főleg Oroszországban terjedt el, a görögkeleti egyháznak köszönhetően. Húsvét hétfőjén a férfiak és nők festett, színes tojásokat cseréltek, majd - miután megcsókolták egymást - gondosan megvizsgálták a tojások színét, alakját és mintázatát.