Az onymantia (más néven onychomantia vagy onimantia) az ujjak körmeinek megfigyelésén alapuló ősi szerencsejövendölési módszer. Elnevezés a görög onyx (köröm) és a manteia (jövendölés) szavakból származik.
Az eljárás során egy ártatlan fiú- vagy leánygyermek előzőleg megtisztított körmeit olíva- vagy dióolajjal kenték be, és a rájuk vetődő napsugarak által létrehozott szimbólumok jelentését értelmezték. A megjelenő alakzatok a jövőbeli események természetét jelezték, míg a helyük a körmön, a várható időpontjukról adott tájékoztatást. Minél feljebb keletkeztek, annál közelibbnek vélték a jelzett eseményt.
Más szerzők szerint az onymantia néven ismert jövendölési módszer a körmökön megjelenő pöttyök értelmezésén alapszik. De a kézelemzés egyik ága, a kiromantia is foglalkozik a körmök megfigyelésével és értékelésével, elsősorban a megfigyelt személy karakterének és az egészségi állapotának értékelése céljából. Az utóbbi vonatkozásában külön említést érdemel a kínai körömdiagnosztika, melyet ma is használ a távol-keleti természetgyógyászat.
A körmökön megjelenő fehér pöttyöket általában a jó szerencse jeleként értékelték. Az angolok azt is fontosnak tartották, hogy melyik ujj körmén látható a fehér folt. A mutatóujjon egy új barátot, a középsőn egy ellenséget, a gyűrűsujjon pénzt vagy új szerelmet, a kisujjon pedig egy küszöbön álló utazást jelzett előre. Ugyanez a hüvelykujj körmén azt jelezte gazdájának, hogy hamarosan ajándékban részesül.
A fekete foltok szerencsétlenséget vagy balszerencsét, míg a sárga színűek betegséget jövendöltek. A körmök alakját és általános megjelenésüket a karakter jellemzésére használták. A görbe körmök kapzsiságról árulkodtak, ha pedig a közepük feltűnően kiemelkedett, az a korai halál jele volt. A körmök holdjai a várható élettartamot jelezték, minél nagyobbak voltak, annál hosszabb életre számíthatott az illető.