A fehér illetve szürke vagy színes csíkozású, gyakran tarka csillogású ónix erkölcsösséget, lelkierőt, őszinteséget, spirituális képességet és tisztánlátást kölcsönöz viselőjének. Maga az ónix név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm.
A rege szerint Amor Venusnak körmeit nyílvessző hegyével lemetszegette, és az Indusba hullatta. A párkák onnét kihalászták és megismervén isteni eredetüket, azokat ónixszá változtatták, hogy örökre megmaradjanak. Az ókorban igen nagy becsű drágakő volt, különösen gyönyörű kámeákat és intagliókat, valamint vázákat készítettek belőle. Az ónix a Bibliában említett 12 kő egyike, melyet Jahve főpapjai melldíszként viseltek.
A népi gyógyászat szerint elűzi a lidérces álmokat, és csillapítja a szülési fájdalmakat.
A világban viszont sok helyütt mégis inkább rossz a megítélése ennek a kőnek, mert úgy vélik, hogy egymás ellen fordítja a barátokat, szeszélyes álmokat szerez, valamint koraszülést eredményez. A német filozófus püspök, Albertus Magnus (1193-1280) ugyancsak elmarasztalóan nyilatkozik az ónix kőről: "Hogyha félelmet, borzalmat, rémképeket akarunk kelteni valakiben, és viszályt akarunk szítani, akkor használjuk az ónix követ, melynek legjava fehér erezetéről ismerhető fel. Ha nyakunkon viseljük, szünet nélkül félni fogunk és rémképeket látunk, továbbá mindenkivel összeveszünk."