Az ollóról, mint szúró-vágó tárgyról, kizárólag csak rossz jelentésű hiedelem él a köztudatban.
Azt mondják a törökök, hogy az ollót nem szabad kézről kézre adni, mert gyilkolásra képes eszköz. Az afgánoknál jó tanács: ne csattogtasd az ollót, mert háborúskodást okozol. A zanzibáriak pedig azt hiszik, hogy az olló átadása valakinek, azonnali gyűlölködést okoz.
A néphit szerint, ha egy ollót nyitva hagynak a lakásban, ott hamarosan veszekedés tör ki. Egy másik változatban, ha az olló nyitva marad, azt jelenti, hogy az ellenség szája kinyílik, vagyis a szájára veszi az embert. Az olló egyik élének eltörése veszekedés vagy civakodás előjele; ha egyszerre mindkét éle eltörik, súlyos szerencsétlenségtől lehet tartani. Aki leejti az ollót, annak a szeretője hűtlen lesz.
Ha az olló leesve a földbe fúródik, vendég jön a házhoz. Nem szabad az ollót eldobni. Aki így tesz, azt hamarosan letolják, inzultálják, vagy egyéb módon szociálisan, vagy érzelmi értelemben „megvágják”.
Az ollót mindig vásárolni kell, sohasem szabad ajándékba adni, ugyanis az ajándékba kapott olló elvágja a barátságot. Az indonézeknél a terhes asszonynak azt ajánlják, hogy alvás közben tartson egy ollót a párnája alatt, hogy megvédje magát a gonosz szellemektől.