A különböző népi hiedelmek és vallások az ördögöt a lehető leggonoszabb szellemnek tartják. A magyarok az ördögöt Isten ellenfeleként képzelik el, akinek lakhelye a pokol, a birodalma a föld alatti világ, ahová az elkárhozott lelkek jutnak. Gyakran a fején szarvakkal, lópatákkal és hosszú farokkal jelenítik meg.
A Szentírásban az ördög bukott angyal, aki büszkeségből magának próbálta vindikálni az isteni hatalmat és dicsőséget, és gyűlöletből szüntelenül az emberek és az Isten ellen munkálkodik. A zsidó vallásban, majd a keresztények körében a gonosz lelkek fejedelme, a fő ördög neve Sátán lett. Később különböző egyéb - például Belzebub, a Legyek Ura, Báliel vagy Lucifer, a Fény bukott angyala - nevekkel illették. A Sátán valódi ellenlábasa Istennek, a nagy kísértő, az ember testi és lelki romlására törő tisztátalan lelkek parancsolója.
A középkorban a Sötétség Fejedelme mellett alördögök is tevékenykedtek, a hét halálos bűnt a hét fő gonosszal társították: a gőgöt Luciferrel, a fösvénységet Mammonnal, a bujálkodást Asmodeus-szal, a gyűlöletet Sátánnal, a falánkságot Belzebubbal, az irigységet Leviátánnal, és tunyaságot pedig Belfegorral. Az ember megkísértése, rosszra csábítása mellett a természeti csapásokért, balesetekért is a bukott angyalokat, vagy gonosz szellemeket tették felelőssé. Egykoron az éhínségek, járványok, háborúk, földrengések, valamint különböző szellemi és érzelmi zavarok okozójaként az ördögöt nevezték meg. Az elmebetegekről azt tartották, hogy „megszállta őket az ördög.”
Az iszlám ördöge Iblísz, akit démonként vagy Allah ellenségeként emlegetnek. A Koránban Iblísz megtagadja Isten parancsolatát, és nem hajol meg az első ember, Ádám előtt. Isten ezért elátkozta. Ezek után a büszke és engedetlen Iblísz megjelent az Édenben, hogy kísértésbe ejtse Ádámot és Évát.
Az oroszok főördögüknek, Erliket, az alsó világ gonosz, sötét urát tekintik.
A japánok szerint az ördögöknek három szemük van, fejük tetején szarvak találhatók, a termetük óriásira nőtt. Színük vörös, kék, szürke vagy rózsaszín. Kezeiken és lábaikon három-három ujjuk patához hasonlít. Képesek repülni is, de ritkán szoktak. Némák, kegyetlenek és rosszindulatúak.
A magyar néphitben az embereket bosszantó, kellemetlenkedő lények - a legyek, bolhák, tetvek stb. - valamennyien az ördögöktől származnak. A magyarok nem ítélik túl gonosznak az ördögöt, inkább csínytevő, bajkeverő lényként tüntetik fel, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ördögfiókákat ábrázolta a romantikus líra és epika kiemelkedő alakja Vörösmarty Mihály (1800-1855) Csongor és Tünde című művében.
A szólás-mondásokból jól ismertek a rossz gyerekre használt ördög bújt beléje vagy az olyan rossz, mint hét ördög kifejezések. Amikor valamit fölöslegesen tettünk, azt mondjuk, hogy tartoztunk vele az ördögnek. Nem szabad az ördögöt a falra festeni szavakkal figyelmeztetjük azokat, akik hajlamosak eltúlozni a veszélyeket valamely vállalkozás során. A félénk emberre ma is gyakran mondják, hogy kerüli, mint az ördög a tömjénfüstöt. A kártyát az ördög bibliájának nevezik, és ha süt a nap, miközben esik az eső, azt mondják, hogy veri az ördög a feleségét. Ha pedig forgószél kerekedik, úgy vélik, hogy a forgószélben az ördög tartja a lakodalmát.