Az életet tápláló növények az anyaölt, a gyermekáldást váró anyát jelképezik. A növény termékenységéhez egy sor istenség kapcsolódik. Többek között Gaia, a görögök földanyja; a földművelés istennője, Démétér, aki megtanította a földművelésre, és búzavetőmaggal látta el Triptolemoszt, a háromszori szántást megszemélyesítő királyfit; Dionüszosz, a növényzet, a szőlőtermesztés és a bor istene; Zeusz dédunokája, Hüakinthosz, akinek véréből fakadt a jácint virága; Ukko, a finnek égi nagyapója, aki a jószágok pártfogója, és segíti a cséplési munkák elvégzését, s akitől az emberek imádságaikban jó termést kérnek.
A közép-amerikaiak kukorica istene a túlvilágon született. A bibliai paradicsomban nő az életfa és a tudás fája, a szlávok képzetében az Édenben fejlődik a paradicsomi fa. A germán semnon törzs tagjai egy szent liget fáitól származtatják magukat. Az európaiak között elterjedt felfogás szerint: az emberek a fák alatt lelnek csecsemőikre; az ősök szellemei a fákban lakoznak, és az ágakon, leveleken, virágokon üldögélnek; a fák, amikor susognak, akkor az istenek vagy az emberek hangján szólnak, szavaikat megértik a jövendőmondók, akik felhasználják ezeket varázslataikhoz, jóslataikhoz.
Növényekhez kapcsolódó rítusok a májusfa-állítás, a szentelt ágak hazavitele, a virágnapok tartása, a nyírfaágak összefonása, a különböző tavaszköszöntők, termésünnepek, a szent szántás, a szántáskezdő babfőzés. Növények a részesei a különféle mulatságoknak, ünnepségeknek, megemlékezéseknek, lagziknak, szerepelnek az illetlen, szeméremsértő tréfákban, s a halál miatti mély gyászban.
A népi hiedelem a növényeket gyakran olyan élőlényeknek tekinti, akik az emberekhez hasonlóan, éreznek, lélegeznek, beszélgetnek. Ezért gondolják úgy, hogy nem szabad a növényeket megtaposni, kivágni, elfűrészelni, beszennyezni. A néphit az aratást is a mészárláshoz, vérengzéshez hasonlítja. A mediterrán országokban az első learatott kévét minden évben szomorúan elsiratják.
Meglehetősen sok hiedelem kapcsolja a növényeket a szellemekhez, például: gonosz démonok tanyáznak a rezgőnyárfában, bodzában; a gabonaszellemek hol emberi, hol pedig állati alakot öltenek, s lesz belőlük, gabonaasszony, rizsanya, rozsember, zabmenyasszony, illetve gabonafarkas, rozsdisznó, rozskutya, rozsnyúl, rozskutya.
Egyes növények emberi tulajdonságokkal is rendelkeznek. A vidéki emberek körében például jól ismert alakoskodó növény a lenfojtó vadóc, mely a lenvetésben vékony szalmájával észrevétlenül meghúzódik, mellette könnyen elmehetünk a nélkül, hogy megláthatnánk, ha csak figyelmesen nem keressük.
A növényeknél a gyökerek, az ágak, a termések, a magok és a gyümölcsök egyaránt fontos szerepet játszanak. A termés, a gyümölcs a legtöbb hagyományban a bőséget, a termékenységet, a sikert és a bölcsességet szimbolizálja. A babonás azeriek azt mondják, hogy nem szabad növényi bujtásokat adni másnak, mert az a növény, amelyről a hajtásokat lecsípték, el fog pusztulni. Trinidad és Tobago lakói pedig azt hiszik, ha egy menstruáló asszony megközelít, vagy megérint egy növényt, az hamarosan elpusztul.
A magyar néphit úgy tartja, hogy: a szerdán eldugott palánta nem fogan meg; a tökmag vetésekor nagyot kell ugrani, hogy gyorsan fusson a tök indája; az újholdkor ültetett fa, szép virágos lesz; az újholdkor metszett fa gyorsan kisarjad; faültetéskor a csemetét bal kézzel kell megfogni, hogy megfoganjon; a májusban virágzó tölgyfa bő esztendőt ígér.
A görögök úgy tartják, hogy egy növény, virág meggyökerezzen, azt el kell lopni, ugyanis szerintük csak a lopott növény gyökerezik meg. Ezért észrevétlenül, anélkül, hogy a tulajdonosnak szólnának, levágnak egy darabot a növényről, és hazaviszik. A babona szerint ez gyorsan meggyökerezik.