Naprendszerünk központi csillaga, a fény és az árnyék ura, a Nap. A busmanok képzeletében a Nap nem más, mint egy égre feldobott, tündöklő hónaljú ember, aki ha felemeli a karjait, fény árasztja el a Földet, ha lefekvéskor leereszti, sötétség borul a világra. Az erdélyi gyergyóiak a Napot, Isten arcának vélik.
A Nap segítőtársai, olykor gyerekei a körülötte keringő Föld és a bolygók. A Nap, mint a világmindenség egyetlen és kizárólagos uralkodója, bőséggel árasztja magából az energiát, szolgáltatja a földi élet fennmaradásához szükséges fényt és a meleget. A Nap teremtette az élőlényeket, és ő ítélkezik fölöttük.
Az egyiptomiaknál a csecsemő Nap az égi istennő ágyékából született. Néhány nép képzetében a Nap lovak által vontatott hintón közlekedik a világ négy égtája között. A suméreknél Utu, a Nap istene, Nannának, a Hold istenének a fia. A mítoszokban a Napot és a Holdat hol nőként, hol pedig férfiként értékelik, a szibériai emberek képzetében azonban a Nap és a Hold egyaránt nőnemű.
Az Elő-Ázsiában élt hettiták mítoszában egyszer a nagy óceán összeveszett az éggel és a földdel, valamint az emberekkel, és mérgében az óceán mélyébe hurcolta a napistent, akit később csak a termékenységi isten tudott kiszabadítani. A hurrita napmítoszban a hős letépi az égről a Napot és a Holdat, akik térdre esve, fejet hajtva kérik, hogy ne ölje meg őket. Az indiaiaknál Indra viharisten és Szúrja napisten szüntelenül vetélkednek egymással.
A kínaiak számára a Nap a jang, a férfi princípium egyik megtestesülése. Az égtájak közül a kelethez kapcsolódik, ahol is felkel, az évszakok közül pedig a tavaszhoz, amikor is új erőre kap. Az utolsó dinasztia császárai Pekingben külön templomokat emeltettek a Nap és a Hold tiszteletére, melyekben kétévenként egyszer a császár személyesen mutatott be áldozatot. A házastársak közül a Nap a férjet, a Hold a feleséget jelképezi, de gyakorta szerepelnek a császár és a császárné szimbólumaként is.
Az amerikai mitológiákban a Nap képviseli a megszentelt királyokat, és jelképezi a fémeket. Az észak-amerikai indiánok a Nap születését az izzó rézzel hozzák kapcsolatba. Az inkák a Nap fiaiként tisztelték uralkodóikat, ez megszólításukkor is kijárt nekik.
Az asztrológusok a Napot pozitív hatású, férfias, tüzes, mérsékelten meleg, száraz, elektromos jellegű planétának tartják. A Naphoz társítják a sós, ízletes ételeket, és a kellemes illatokat. A Nap színe a narancssárga, a mély sárga, napja a vasárnap, számai az egy és a négy. Féme az arany, drágaköve a gyémánt, rubin, hiacint, krizolit, gránát és a topáz. Az emberi test részei közül uralma alatt áll a szív, hát, homlok, gerinc és a vérkeringés. A Nap uralkodik az Oroszlánban, a Vízöntőben, viszont rangját veszti a Kosban, romlásban van a Mérlegben.
A néphiedelemben a nap a világosság megtestesítője, a sötétség ellentéte, s ezáltal az éjszaka tevékenykedő rosszindulatú lények távoltartója. Bizonyos dolgokat, például a csecsemő ruhadarabjait vagy a tejet, a fürdővizet, a szemetet nem volt szabad naplemente után a házból kivinni, mert ezek felhasználásával ártani lehet a tulajdonosnak.