Mivel a ruhát az ember közvetlenül a testén hordja, a mosás és a szárítás különös gondosságot követel. Elsősorban a mosás időpontjának megválasztására kell odafigyelni. Az eligazodás megkönnyítésére számtalan tilalom született.
Tilos a nagymosás szombatonként és keddenként, tilos bármit kimosni pénteken, különösen nagypénteken, vasárnap és egyéb egyházi ünnepnapon, valamint Luca napján. Úgy tartja a néphit, aki ezeken a napokon mos, annak a házába, vagy a levetett ruhájába belecsap a villám.
Régen, amikor még kézzel mostak, és a mosóvizet tűzhelyen melegítették, a törököknél nem volt szabad a mosófazekat sokáig a tűzön hagyni, mert szerintük ez valaki halálát okozta a házban. Nem kívánatos olyan hely fölött átmenni, ahol szennyes ruhát mosnak, sőt szennyes vízbe belegázolni sem jó, mert mindkettő szerencsétlenséget jelent.
Akiknek meg most sincs centrifugájuk, tudniuk kell, hogy a mosott ruhát éjjelre nem ajánlott kint hagyni a szárítókötélen, mert a boszorkányok betegséget hozhatnak a holmik viselőire, különösen vonatkozik ez a gyerekruhákra, mert a gyerekre vagy állandó álmatlanság vár, vagy ennél rosszabb, fertőző betegség. esetleg halál. A burmaiaknál nem ajánlott a ruhaszárító kötél alá menni, mert elveszti az ember az akaraterejét.
Egy sor thai babona szól a mosásról, valamennyi valamilyen okból tiltja a mosást. Például tilos mosni: azon a napon, amelyiken az egyik rokont elhamvasztották, mert eljön a szelleme, és magával viszi az illetőt; éjszaka, mert aki a ruhát felveszi, megbetegszik; a szúnyoghálót a csatorna vizében, mert egy krokodil megtámadhatja az embert.
A szárítással kapcsolatos hiedelem szerint tilos a kimosott ruhát olyan napokon kiakasztani, amikor a boszorkányok nagyon tevékenyek, például a boszorkányok napján (április 30.), nagyhéten, pünkösdkor, karácsony szentestéjén és vízkereszt tizenkét napja alatt. Az utóbbi tiltást megszegő asszony tizenkét év alatt, tizenkét rokonát fogja elveszíteni.