A mennydörgés tulajdonképpen nem más, mint a légköri elektromos kisülés (villámlás) hatására felforrósodó levegőben kialakuló lökéshullám által kiváltott hangjelenség. Mivel a villámcsatorna olykor több kilométer hosszú, a távolabbi részeiről később érkezik meg a hang a megfigyelőhöz, ezért tart a mennydörgés néha sokáig.
Ezek az - időnként felhőszakadással és pusztító viharokkal is kísért - égiháborúk már a régi kor emberének figyelmét is felkeltették, biztosak voltak benne, hogy az ég istenének valamilyen köze kell, hogy legyen hozzájuk, a jelenséget sokan egy mennydörgésisten művének tartották. Az isten villámát baltával szimbolizálták, amelynek ábrázolása az újkori sírhelyeken, sziklarajzokon többfelé megtalálható.
Az észak-amerikai indiánok hitvilágában a villámok a nagy szellem, a kétfejű viharmadár, vagy mennydörgésmadár csőréből lövelltek ki, a mennydörgés pedig a szárnyainak csapkodásából keletkezett. Neki tulajdonították a termékenységet hozó esőket, amelyek hatására a földből kifejlődtek a növények. Ennek a képzeletbeli madárnak hite elterjedt Afrikában, Ázsiában, sőt Európában is, ezeken a helyeken azonban többnyire harkályként ábrázolták.
A magyar néphiedelem a mennydörgés okát többféleképpen magyarázza: vannak, akik szerint odafönn kugliznak az angyalok, mások azt mondják, hogy Szent Péter kuglizik, vagy, hogy szól már a nagybőgő. A csehek pedig úgy tudják, hogy ha a villámlást, hangos mennydörgést követi, a kuglizók mind a kilenc bábút eltalálták.
A villámlás és a mennydörgés jelenségének értelmezésére sokféle elképzelés, született: büntetés az égiektől; Isten haragjának megnyilvánulása; veszekednek az angyalok; Szent Péter hengerget valamit, vagy hordókat görgetnek az égben; Illés szekere kattog és zörög; így állnak bosszút a szellemek, esetleg hadakoznak a táltosok, a garabonciások.
Jó tanácsok sora alakult ki, mit érdemes tenni a veszély elhárítására mennydörgés esetén. Például nem érheti baj az embert, ha behunyja a szemeit és betapasztja a füleit; elkerüli a környéket a mennykő, ha erősen harangoznak, ugyanis a nagy zaj elriasztja a villámokat. A kelták a ház bejáratára akasztott fagyöngytől reméltek védelmet, ugyanis a hiedelemmondáikban ezt a növényt a villámokat szóró mennydörgésistenük teremtette. Az igazi megoldást azonban az amerikai politikus, író és tudós, Benjamin Franklin (1706-1790) villámhárítója jelentette, aki bebizonyította, hogy a villámlás és az elektromos kisülés azonos jelenség, s azt tanácsolta, hogy az épületeket lássák el villámhárítóval.
Az időjósok szerint: a reggeli mennydörgés, esőt vagy szelet jelez; a déli dörgést követően záporeső, a nap végi dörgés után égiháború következik. Ha nyáron sűrűn villámlik, miközben ritkán dördül meg az ég, akkor bizonyos, hogy a villámlás helyén zuhog az eső.
A mennydörgés: januárban, erős szeleket; februárban, sok halottat; márciusban, kemény szélviharokat; áprilisban, jó időt; májusban, éhséget és drágaságot; júniusban, bőséget; júliusban jó minőségű búzát; augusztusban szerencsés vetést és betegségeket; szeptemberben bő termést; októberben hasznos szeleket; novemberben jó gabonatermést; decemberben bort, búzát, békességet ígér. Ha nyáron villámlik és dörög, nagy szél várható. A téli vagy őszi villámlás után rendszerint csillapodik, majd leáll a szél.
Úgy tartják, hogy villámlás ellen legjobb borostyánkoszorút felfüggeszteni, már Tiberius császár (i.e. 42-i.u. 37) is így tett. A keresztények egykoron valószínűsítették, hogy a villámcsapásokat az ördög küldi rájuk. A törökök meg azt hiszik, hogy nem tanácsos vörös ruhát viselni villámlás idején.
A néphit a villámot mennykőnek hívja, de így nevezi a lepattintott szikladarabot, a földre hullott meteordarabot, a földben talált kőbalta maradványokat, a lándzsahegyeket, vagy csöves állati csontdarabokat is. Mindezeknek nagy szerepet tulajdonítanak, a népi gyógyításban, varázslásban, elsősorban a gonosz távol tartására használják.