A Biblia szerint a szaporodás Istentől kapott feladat és áldás. Isten a teremtéskor megáldotta a különböző élőlényeket és az embert, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. A meddőség, magtalanság lehet Isten büntetése. A későbbiek során, a népi szemlélet és a felületes teológiai gondolkodás általánosított: a termékenységet Isten áldásának, a meddőséget Isten ítéletének, büntetésének tekintette. A meddőség olyan szégyen volt, amitől a nők igyekeztek megszabadulni. A szégyentől való menekülés elfogadott módja volt, hogy a meddő feleség szolgálóját férjének adta, hogy az szüljön neki gyermeket. A Szentírást helyesen értelmezve, azonban nem mindig szégyen, sőt olykor a nagyobb kegyelem jele is lehet a meddőség. A Bölcsesség könyve jobbnak tartja az erénnyel párosult gyermektelenséget, mint az istentelenek gyerekhadát.
A népi hiedelemben ennek ellenére a meddőség megítélése negatív, a terméketlenség okairól, lehetséges gyógymódjáról számos babona forog közszájon. Ha az asszony temperamentumában vélték megtalálni a hibát, akkor teákkal, erős italokkal, fűszeres ételekkel próbálták helyrehozni. A terméketlenség gyógyításában nagy szerepe volt a különböző fürdőknek, de a vallásos és mágikus eljárásokat is hathatósnak tartották.
A terméketlen asszonyokról a környezete úgy vélte, hogy a vére nem illett a férje véréhez, tudjuk meg a balástyai Bitóné, Gera Eszter (2002.) néprajzi visszaemlékezéseiből. [Bitóné, Gera Eszter 1922-ben egy Szeged közeli tanyán született. Számos néprajzi cikke után 2000-ben jelent meg a Régi paraszt életünkre emlékezem című monográfiája.] Ezeknek az asszonyoknak - a szülőképessé válásuk érdekében - a fürdővizükbe elsőszülött gyermek méhlepényét tették, és pálinkába kevert, szárított méhlepény port itattak velük. De azt is hatásosnak tartották, ha a gyerekre vágyó nő: karácsony éjjelén beleköp a kútba; rendszeresen keresztet vet katolikus ünnepeken; ünnepnapokon templomba jár; az oltárnál gyertyát gyújt; párnája alá tett Szent Antal képével alszik, vagy ha az ölébe vett nyúl, simogatás közben ottmarad az ölében. A felsoroltak teljesülése esetén a nő biztosra vehette, hogy teherbe esik. Mások a magtalanság ellen porrátört csont, szárított köldökzsinór evését javasolták.
A patriarchális társadalmi berendezkedésű Indiában - különösen a falvakban, vidéken - a meddőség nemcsak szégyen, hanem bizonyos kirekesztettséggel is jár. A gyermektelen, meddő asszonyok nem kívánatosak, mivel a hagyományos indiai családban a hangsúly a gyermekeken, elsősorban a fiúgyermekeken van. A terméketlen asszonyok - noha nem tilos számukra - a szigorú társadalmi tradíciók miatt általában elkerülik a kellemes eseményekhez kapcsolódó szertartásokat. Az esküvői fürdőzésben és az egyéb esküvői ceremóniákon, a meddő asszonyok és az özvegyasszonyok nem jelenhetnek meg. A terméketlen nőket a ceremónia alatt nem engedik sem a mennyasszony, sem a gyermekek közelébe, mert attól félnek, hogy a balsorsuk átszáll rájuk.
Egyes nem hivatalos vallási írások szerint Szent Anna hosszú meddőség után foganta Máriát, Jézus édesanyját. Ezért nálunk a meddő asszonyok a fogantatás érdekében a neki szentelt keddi napokon, valamint névnapján böjtöltek, imádságot, búcsújárást fogadtak.
Az izraeli zsidók pedig a gyermekáldáshoz az asszonyok számára olyan víz elfogyasztását ajánlották, melyben előzőleg a jeruzsálemi szentély falain belül nőtt mohát főztek.