Az olasz mandula szóból eredő mandorla, a mandula formájú dicsfényre utal. A keresztények körében a mandorlát halra emlékeztető formája miatt, halhólyagnak is hívják.
Eredetét tekintve a mandorla a női nemi szervet, vulvát jelképezte, ezért tűnik fel olykor a Vénusz ábrázolásokon, de vele jelenítik meg az istenanya vulváját, a világfa odvát és a Tejút hasadékát is.
A középkori művészetben Krisztus alakját övezte mandorla. A testét körülölelő mandorlákban bemutatták Krisztus színeváltozásait, mennyei természetét, mennybemenetelét, Szűz Mária halálát, az utolsó ítéletet stb., a későbbi ábrázolásokon időnként a Szűz Máriát körülvevő mandorlák is feltűntek.