A macska hosszú idő óta szereplője a vallásnak és a boszorkányságnak. Különösen Egyiptom, a skandinávok és Ázsia egyes népeinek vallásai értékelték nagyra. Az ősi Egyiptomban az öröm, a vidámság és a vigasság istennője a macskafejjel ábrázolt Básztet (Bast) volt. Aki szent állatainak, a macskáknak valamelyikét bántalmazta vagy megölte, hallállal bűnhődött. A szentélyekben, templomokban tartott macskákat papok gondozták, akik éjjel-nappal figyelték őket. A macska minden tevékenységét, mozdulatát, ásítását, nyújtózkodását, mosakodását, bajuszának rángását valamilyen, a jövőben várható esemény előrejelzésére használták. Ha a család macskája elpusztult, gazdái, gyászuk jeléül, leborotválták a szemöldöküket. Az ősi sírok feltárása során több ezer macska múmiát találtak, sőt néhol még egér múmiák is előkerültek, melyek feltehetően a macskák táplálékául szolgáltak. A macska iránt érzett szeretetük, tiszteletük, macska kultuszuk kialakulása feltehetően azzal is összefügg, hogy igen hamar felismerték, milyen hasznos szolgálatot tesz számukra ez a ragadozó azzal, hogy megvédi hombáraikat, magtáraikat a kártevő rágcsálóktól.
A macskákat természetesen a többi kultúra is számon tartja, azonban a megítélésük már korántsem ilyen kedvező. A kicse indiánoknál a varázslók, egy különösen gonosz szellemről, a macska-ördögtől nyerik erejüket. A japánoknál a macska gonosz szándékú és természetfeletti erővel megáldott lény. A világon sok helyütt vámpír és démoni tulajdonságokkal bír a macska, ezért a járókelő útját keresztező fekete macska sátáni akadályt képez, mely elválasztja az embert Istentől, elzárja az utat a mennyországtól. Kínában viszont a macskát - a tigrishez hasonlóan - az ártó szellemek és démonok rettegett ellenségének tartották. Az ország számos vidékén külön templomokban még áldozatot is mutattak be a macskaszellemnek. Ha egy házimacska elveszett vagy elpusztult, rossz előjelnek tekintették. Régen a döglött macskát nem temették el, hanem fellógatták egy fára, hogy szelleme távol tartsa a démonokat, kísérteteket.
A katolikus vallástól viszont idegen ez a lény, a Biblia egyedül Jeremiás apokrif levelében tesz említést a macskáról. A keresztények valaha meg akarták szabadítani a társadalmat a más vallásban hívőktől, meggyőzték a tudatlanokat arról, hogy a fekete macskák álruhás démonok, ezért el kell pusztítani őket. Ennek során számos fekete macskát tartó fiatal nőt boszorkánynak bélyegeztek, és meg is ölték őket. Történelmi tény, hogy IX. Gergely pápa 1233-ban, a pápai bullájában (Vox in Rama) a fekete macskákat Sátánnak nyilvánította. Ezzel számos macska kiirtása vette kezdetét, macskák ezreit égették el elevenen, a sátán keresésére hivatkozva.
Indiában, ahol a macskák hasznosak a patkányok és más kártevők elpusztításában, védelmük érdekében, a bráhminok megtiltották a megölésüket, melynek fejében a falvaknak egy-egy arany macskát kellett felajánlaniuk a hindu papok számára.
Egy legenda szerint állítólag a macskák akkor jelentek meg a földön, amikor Noé bárkáját elözönlötték a patkányok. Noé ráparancsolt az oroszlánra, hogy tüsszentsen, és ekkor szájából kipattant a macska. Miután látta, hogy ez nem mehet így tovább, hiszen a falánk rágcsálók mindent elpusztítanak, az oroszlánoz fordult, aki az állatok királyaként hátha tud valami megoldást. Az oroszlán tüsszentett egyet, és az orrlyukaiból egy házimacska pár repült ki, akik azonnal munkához láttak… Mások úgy mesélik, hogy a macskát Isten teremtette, azonban az egér a Sátán műve. A Sátán egere nekilátott, hogy az összes életet elpusztítsa, és egy lyukat rágott a bárka fenekén. Azonban az isten macskája észrevette ezt, és megölte az egeret. A béka pedig azonnal a lyukban termett, és megakadályozta, hogy a víz a bárkába áramoljon. Így lett a béka kétéltű, mert egyszerre érintkezik a vízzel, és a bárka száraz fájával.
A muszlimok úgy tudják, hogy Mohamed próféta a kezét kedvenc macskája homlokán pihentette meg, innen az "M" betűre emlékeztető jel a csíkos, nőstény macskák homlokán. Egy alkalommal a próféta inkább levágta köntösének ujját, semmint a rajta pihenő szeretett macskáját, megzavarja.
A briteknél viszonylag későn, csak a középkorban vált háziállattá a macska. A legrégebbi feljegyzés 936-ban született róluk, amikor Howel Dda, Wales hercege törvényt hozott a védelmükre.
Egy legenda szerint I. Károly (1600-1649) angol királynak volt egy fekete macskája, melyről azt gondolta, szerencsét hoz számára. Annyira félt macskája elvesztésétől, hogy éjjel-nappal őriztette. Történetesen a macska halálát követően Károlyt letartóztatták.
Az összeférhetetlen, önfejű, csavargó természetű és hízelkedő macskákról szóló hiedelmeknek, babonáknak se szeri, se száma. A magyar néphit szerint szép ura lesz annak a leánynak, amelyik szereti a macskát. A lánynézőben járó legény abban a házban fog asszonyt találni magának, amelyikben a lábához hozzádörgölőzik a ház macskája. Boldogtalan lesz a házasság, ha fekete macska ül az oltáron az esküvői ceremónia alatt. Az Ozark hegységben (Egyesült Államok) élő lány, ha házassági ajánlatot kapott, és bizonytalan volt a válaszában, hogy elfogadja-e vagy sem, kihúzott három szőrszálat a macskája farkából, azokat egy papírlapra tette, melyet félbehajtva a küszöb alá helyezett. A következő reggel kibontotta a papírlapot, és ha a szőrszálak, "Y"-t formáltak, akkor igent, (yes), ha "N"-t, akkor nemet (no) válaszolt a kérőnek.
Itáliában, ha egy haldokló beteg ember ágyára egy fekete macska heveredik le, az illető hamarosan meg fog halni. Ha a ház előtt nyivákol, veszekedés, betegség, vagy halál jöttét jelzi. Skóciában, hogyha a macska abba a szobába megy be, amelyben egy halott van felravatalozva, a legközelebbi személy, aki megérinti a macskát, meg fog vakulni. Ezért a macskát ilyen esetekben azonnal megölték.
Gyakran a macskák magányosan élő öregasszonyoknál találtak menedéket. A macska vigaszt és társaságot jelentett számukra, ezért átkozta meg az öregasszony azt, aki bántotta vagy megölte macskáját. Ha ezután az állatkínzók közül valamelyik megbetegedett, a boszorkányt és hűséges kísérőjét okolták.
A macska bántalmazása, elpusztítása rossz ómen. Például reumás lesz az a láb, amelyikkel egy macskát rúgtak meg, és rejtélyes körülmények között fognak elpusztulni a jószágai annak, aki megöl egy macskát, aki pedig megfojt egy macskát, maga is megfojtás áldozata lesz. A németek szerint súlyos csapásra számíthat, aki bántalmaz vagy elpusztít egy macskát, mert a lelkét a sátánnak áldozza fel. Thaiföldön tilos megütni a macskát, náluk ez olyan bűn, mintha egy szerzetesnövendéket ütnének meg. Ha valaki a macska fejére üt, öreg korában úgy fogja rázni a fejét, mint a macska, amikor megütötte. Nem szabad a macska hátát sem ütögetni, mert az állat lesoványodik.
Az íreknél, ha egy macskának valaki kioltja az életét, tizenhét évig szerencsétlen lesz. Noha a macskának kilenc élete van, már egynek a kioltásával is azt reszkírozza a gyilkos, hogy a macska vadászni fog rá egész hátralévő életében. Angliában néhány ember, aki meg akar szabadulni macskájától, de fél a következményektől, hívatásos "macskaverő embert" fogad fel. Sőt a sötét középkorban a házépítésnél egy eleven macskát malteroztak a ház alapjába, hogy biztosítsák a jó szerencsét a bennlakók számára. Amikor Anglián végigsöpört a fekete halál, a pestis, a dögvész terjesztésével a macskákat vádolták, ennek okán ezrével ölték le az ártatlan állatokat. A sors iróniája, hogy azok, akik megtartották háziállataikat, kevésbé fertőződtek meg, mert a macskák megtisztították házukat a valódi vétkesektől, a patkányoktól.
Japánban ma is élő hiedelem, hogy a macskák nagy lelkekké változnak, amikor elpusztulnak. A buddhisták meg azt mondják, hogy a macska teste a nagy szellemek lelkének átmeneti pihenőhelye. Egyesek feltételezik, hogy a macskák még életükben elutaznak a csillagok közé. Sokan hisznek abban, ha a macska egy emberhez szegődik, örökké vele fog maradni, még a halála után is.
A fekete macskát a középkorban hozták kapcsolatba a gonosszal. Mivel a macskák éjszakai lények, éjjel kóborolnak, úgy vélték, hogy a boszorkányok természetfölötti képességeivel bíró szolgálói vagy maguk is boszorkányok. Részben sima mozdulataiknak, részben az éjszaka parázsló szemeiknek köszönhetően a sötétség, a titokzatosság és a fenyegető erővel rendelkező gonosz megtestesítői. Például, ha egy fekete macska bement egy súlyos beteg szobájába, és az illető meghalt, ezt a halált a macska természetfölötti képességének tulajdonították. E hiedelmeket még a tények sem tudták megváltoztatni, ugyanis, ha egy fekete macska keresztezte valakinek az útját, és az illetőnek nem lett semmi baja, ez azért volt lehetséges, mert a kérdéses személy a sátán védelme alatt állt. A régi korokban sokan azt hitték, hogy a boszorkányok éjszaka a macskáik képét veszik fel. A néphagyomány szerint, ha egy boszorkány emberré változik, a fekete macskája nem marad meg tovább a házban.
A törököknél a közeledő fekete macska jót jelent, mert szerencsét hoz az embernek, ha viszont távolodik, vagy menekül az embere elől, akkor magával viszi a szerencséjét. Normandiában a cirmos macska jelent rosszat, látványa halálos balesetet prognosztizál. Az Egyesült Államokban a fekete macska, Belgiumban és Spanyolországban pedig a fehér macska hozza a jó szerencsét. Sok helyütt viszont balszerencsés éjszaka fehér macskát látni. Az angol iskolás gyerekek azt hiszik, hogy bajt hoz rájuk, ha az iskolába menet fehér macskát látnak. Hogy elkerüljék a balszerencsét, köpniük kell egyet, vagy teljesen megfordulni, és keresztet vetni. Náluk a fekete macska birtoklása jelent szerencsét. Franciaországban az hoz szerencsét, ha egy fekete macskán fehér szőrszálat látnak.
Írországban úgy vélik, rossz előjel, ha holdfényes éjszakán egy fekete macska keresztezi valaki útját, ez ugyanis valamilyen fertőzésből eredő halál előjele. Franciaországban az a babona él, hogy nem szerencsés egy folyón vagy patakon macskával átkelni. A skótok számára prosperitást jelent, ha egy idegen macska fekszik a tornácukon. Angol babona szerint, ha egy macska elhagyja a házat, ott betegség ver tanyát. A 16. században elterjedt szokás volt, hogy a látogató, a jó szerencse érdekében megcsókolta a ház macskáját. Az indonézeknél, akinek a macska a lábát nyalja, arra számíthat, hogy egy közeli rokona egy hónapon belül váratlan szerencsében, örökségben részesül.
Az indiaiak számára nem jó jel kora reggel macskát látni. A macskát távol kell tartani a csecsemőtől, mert elszívja a levegőt a gyerek elől, mondják a magyarok. Hollandiában a macskákat nem engedik be azokba a szobákba, amelyekben a családi magánbeszélgetéseket folytatják, mert attól tartanak, hogy széthordanák a pletykákat a városban.
Az angoloknál a cirmos macska jövőbelátó, szerencsét hozó jelenléte a család szaporulatát jelzi. Holland hiedelem szerint, ha egy házaspár macskát tesz egy bölcsőbe, teljesülni fog a gyermekáldás utáni vágyuk. A macska a skandinávoknál is a termékenység szimbóluma. Egy skandináv legenda szerint Freyja, a termékenység, szerelem és szépség istennője macskafogaton utazott, és hét évig tartó szolgálata után jutalomból megengedte két fekete macskájának, hogy boszorkánnyá változzanak.
A májusban született macskáról azt mondják, hogy a boszorkány macskája. A háromszínű, trikolor macskák közt sokkal több a nőstény, mint a kandúr. A megfigyelések szerint a pénzért vett macskákból sohasem lesznek jó egerészek.
A skandináv mitológiában leírtak szerint a macskák nagy befolyással vannak az időjárásra, ebből adódóan képesek annak előrejelzésére, különösen az esőt és a közelgő szeles-esős vihart tudják jól prognosztizálni. Ez a feltevés abból a hiedelemből táplálkozik, hogy a boszorkányok, macska képét öltve, meglovagolták a viharokat. Izlandon a macska a felhőszakadásszerű esőt szimbolizálja. Az USA-ban a rossz idő közeledtét jelzi, ha a macska a hátát a kályhánál melegíti, vagy ha mind a négy lábát maga alá húzva alszik. Úgy tartják, ha a macska a szőrével visszafelé mossa a bundáját, jégeső várható; ha tüsszent, hamarosan eső lesz. Az indonézek óva intenek, hogy bárki megfürdessen egy macskát, mert ez viharokat és hurrikánokat okozhat. Ha elutazás előtt a macska játékos kedvű és élénk, hogy jó utazás és kellemes idő várható, de hamarosan szél kerekedik, ha viszont hangosan nyávog, az utazás viszontagságos lesz.
A macska azonban nemcsak jó időjós, hanem a földrengéseket is előre tudja jelezni. A franciáknál a fekete macskák képesek megtalálni az elásott kincset; a babonások biztosak abban, hogy láthatatlanná teszik az embert, gyógyítják az epilepsziát és a diftériát. Sőt egyes emberek szerint a macska látja az ember auráját, azt az energiamezőt, amely körülveszi az embert, valamint észlelni tudják a halál közeledtét.
Távol-Keleten, Délkelet-Ázsiában számos mesebeli történet született a macskákról. Egy thai legenda azt meséli el, hogy a macskák miként védték meg a templom kincseit a burmai hódítóktól. A történet röviden úgy szól, hogy amikor burmai harcosok törtek be a templomba, melyben Buddha arany kupáját őrizték, a templom össze macskája a kupa körül termett, és farkukat a kupára tekerve, áthurkolva - senkit sem engedve a kupa közelébe - védelmezték meg az ereklyét az elrablástól. Ez a magyarázat arra, hogy majdnem minden thai macska farka végén egy kis hurkos csomó látható. Egy másik történet szerint, amikor egy hercegnő fürdeni ment, a gyűrűit húzta a macska farkára, hogy vigyázzon rájuk, és a farka végére egy csomót kötött, hogy le ne essenek róla.
Egy burmai legenda pedig arról szól, hogy miként védték meg a macskák Csun Kjan-Ksze istennő templomát a sziámi hódítóktól. A történet szerint Mun-Ha szerzetes, a Lugh hegy oldalán épült templom főnöke mindennap Csun Kjan-Ksze aranyszobra előtt meditált. Meditációjára rendszeresen elkísérte egy Szinha nevű fehér macska, akinek az orra, farka és a mancsai oly barnák voltak, mint a föld, amelyen állt. Egyik este, mire a hold felragyogott, a szerzetes oly mély transzcendentális állapotba került, hogy nem vette észre a templomba berontó sziámi katonákat, sőt azt sem érezte, amikor megölték őt. Ekkor Szinha a mancsait finoman a szerzetes köntösére helyezte, és eközben - amint szembenézett az istennővel - a szőre arannyá vált, akárcsak az előtte álló szoboré, a szemei pedig sugárzó kékek lettek, mint az istennőé. A lábai, a farka, a fülei és a pofája bársonyos telt barna színűre változott, míg a mesteren pihenő mancsai hófehérre színeződtek. A szerzetesek, bár nagyon megijedtek a katonáktól, engedelmeskedtek a Szinha nyugodt szemeiből áradó parancsnak, és bezárták a templom nehéz bronzajtajait, megvédve a szentélyt a behatolóktól. Másnap reggelre a maradék 99 macska is hasonló átalakuláson ment keresztül. A burmai macska eredetének ez a legendája. Szinha nem mozdult mestere mellől, és miután pontosan hét nap múlva ő is elhunyt, Csun Kjan-Ksze istennőnek ajándékként magával vitte mestere, Mun-Ha lelkét, aki ezért a Nirvánával jutalmazta meg őt. A papok még aznap heves vitába kezdtek arról, hogy ki legyen Mun-Ha utódja. A veszekedés zajára az összes átváltozott macska besereglett a templomba, és némán közrefogták a legfiatalabb szerzetest, ezzel jelezve, hogy neki kell követnie Mun-Ha-t. Ezért hiszik azt, amikor meghal egy szerzetes, hogy burmai macskaként reinkarnálódik, mielőtt megérkezne a Nirvánába.
Egy másik legenda a japánoknál népszerű ’invitáló macska’, a manekineko eredetéről szól. A történet szerint sok-sok évvel ezelőtt Gotoku-ji templom ajtajában egy macska állt, és amikor egy földesurat látott közeledni, a mancsát a hagyományos japán hívó gesztusba emelte. A földesúr - engedve az invitálásnak - követte a macskát a templomba, de alighogy belépett, egy villám csapott le arra a helyre, ahol az előző pillanatban állt; vagyis a macska mentette meg az életét. Azóta a japánok szemében a manekineko a könyörületesség istennőjének egyik inkarnációját jelenti.
A Gotoku-ji templom ma e macska szobrai tucatjainak ad otthont, és az elveszett, vagy beteg macskák tulajdonosai az imaasztalokat teleragasztják az invitáló macska képével. Az üzletben a manekineko sikert jelent, mert a felemelt mancsával becsalogatja a vevőket. Emellett a személyi kapcsolatokban is harmóniát teremt. A fekete manekineko egészséget hoz, míg az aranyszínű - amelyik elég ritka - gazdagságot.
Egykoron úgy vélték, hogy a macska bundája és különböző testrészeiből származó vér mindenféle baj gyógyítására alkalmas. A korai amerikai gyarmatosítók azt gondolták, hogy a fekete macskából főzött erőleves gyógyítja a tuberkulózist, azonban senki sem merte megkockáztatni a macska megölése miatt reá váró balszerencsét. Európa szerte, így nálunk is, általánosan elterjedt népi gyógymód volt a szemárpa gyógyítására során az árpás szem bedörzsölése egy fekete macska farkával.
Macskával álmodni általában kedvezőtlen előjel, jelezhet hűtlenséget, árulást vagy valamilyen szerencsétlenséget. Az álomban látott fehér macska jót jelent az angolszászoknál; a cirmos macska úgyszintén, mert szerencsés szerelmet jelez. Az álomban látott vörösessárga macska pénzt és sikeres üzletet ígér; a fekete-fehér macska az álomlátó gyerekeinek a szerencséjét jövendöli; a foltos macska, annak a jele, hogy a barátjaival lesz szerencsés az illető. Az álomban támadó macskák, ellenséget jeleznek; de ha eredményesen megküzd velük az ember, akkor nagy nehézségeken sikerül keresztülvergődnie, és hírnévre tehet szert. Ha valakit álmában csúnyán összekarmol egy macska, ez betegséget és bajt jelez előre az álmodónak.
A régi időkben a bűncselekményt olykor úgy szankcionálták, hogy kitépték a bűnös nyelvét. A kitépett nyelvet többnyire a király háziállataival etették meg. Ezért van némi alapja az "Elvitte a macska a nyelved?" kérdésnek, amit az olyan embereknek tesznek fel, aki nem kíván megszólalni.
Nyelvünk igen gazdag a macskával kapcsolatos kifejezésekben. Megtalálható a macska a közmondásokban: alamuszi macska nagyot ugrik; a szólásokban: nincs otthon a macska, cincognak az egerek; gyakori szereplője a szóláshasonlatoknak: talpára esik, mint a macska; kerülgeti, mint macska a forró kását; játszik vele, mint macska az egérrel; akkora, mint a macska ökle stb.