A hagyományban a ludakat olykor a felfordulással, a káosszal társítják, ugyanakkor úgy is emlegetik őket, mint a világteremtés részeseit, amikor aranytojást tojnak. Az egyiptomi nílusi lúd kozmikus tojásából maga Amon-Ré, a napisten kelt ki. A harcias, hatalmas zajt csapó ludak Marsnak, a háború istenének szent madarai. A kelták is a háborúval azonosították őket.
Kínában a ludak az éghez, a jang princípiumhoz tartoznak. A kínaiak és a japánok képzetében a ludak, hol a Napot, hol az ősz holdmadarát szimbolizálják. Emellett, mivel a lúd szintén egy egész életre választ társat magának, a házastársak köti boldogság jelképe is. A gnosztikusok szerint a Szentlelket testesítik meg, s egyben jelképezik az éberséget és az óvatosságot. A lengyeleknél vidéken sok helyen még ma is ludakat használnak őrzőállatként. A középkorban azt hitték a ludakról, hogy a boszorkányok hátas állatai. A „V” alakban szálló vadludak, légies kecsessége, elragadó látványa a túlvilágot sejteti.
A néphagyomány szerint szent Mihály napján libát enni jó szerencsét jelent. Ha a liba húsa barnás, enyhe telet jövendöl, ha a húsa fehér, kemény lesz a tél. A nyári vadludak, ha korán költöznek el, hamarosan tél lesz, ha későn mennek el, akkor a tél is késni fog. A dél felé szálló vetési vagy téli vadludak vonulása azt jelent, hogy az idő hidegre fordul, ha észak felé költöznek, a levegő megenyhül.
Sokak által ismert szólásmondás, a sok lúd disznót győz, ha valaki, valamiben vétkes, azt mondják rá, hogy ludas. Viszont számos ismeretlen szállóige is létezik, pl.: a tengeren innen, tengeren túl, csak lúd a lúd; lúdtól tanul a liba; sok Szent Márton lúdja kelt el már azóta; ha egyik lúd iszik, a másiknak is innia kell.
Az álomfejtők szerint álomban libát látni, hír jöttét jelzi. A babonások feltételezik, ha gágog a liba, vagy valakinek hideg szalad végig a hátán, annak a szeretettje sírján sétál valaki.