A judaista mitológiában a leviátán tengeri állat, a tenger mély vízének szörnyűséges lakója. Jób könyvében ez a tengeri szörny még krokodilusként, óriáskígyóként vagy rémséges sárkányként, a bibliai szerzők szent könyveiben, az apokrif iratokban és a középkori legendákban, mint felülmúlhatatlan óriási erejű lény szerepel. Az ugariti mitológiában a vízi világ romboló erejű hétfejű szörnyetege.
Jób könyvében a Leviátánról szóló részletes leírás szerint: "Fogazata körül rémület tanyázik. Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája (...); A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba (...) Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékes fazék lesz körötte a tenger (...) a büszke állatoknak ő a királyuk".
Bárúk apokalipszisében és az aggádában az olvasható, hogy a Leviátán szájából előlövellő láng képes lángra gyújtani az egész óceánt, az egynapi eledele egy háromszáz mérföld hosszúságú szarvas hal.
A Biblia Leviátánnal együtt említi Behemótot, a szárazföldi szörnyet, akiken egyedül csak Jahve képes uralkodni, és akiket Isten az idők végeztével elpusztít, húsukkal pedig megvendégeli az igazhívőket.