Az ajtó küszöbje az emberek számára mindig mágikus helynek számított, ugyanis ez választja el a belső, védelmet biztosító, lakhelyet a veszélyes külső világtól. A küszöb funkciója hasonlít a kerítéséhez, amely ugyancsak véd a biztonságot nyújtó belső világ számára fenyegetést jelentő ismeretlen, bizonytalan, külső világ behatolásától.
A küszöbbel kapcsolatban számos hiedelem alakult ki. Azerbajdzsán lakói sohasem fognak kezet egy bejárati ajtó küszöbén, mert ezt rossz ómennek tartják. Az oroszok - függetlenül attól, hogy érkezésről, vagy távozásról van szó - ugyancsak negatívan ítélik meg a köszöntést, vagy valamilyen tárgy, ajándék átadását a küszöb fölött, mert szerintük ez veszekedéshez vezethet. Aki leül egy küszöbre, annak az apja könnyen adósságba keveredik, mondják az afgánok.
A zanzibáriaknál, aki rendszeresen üldögél a küszöbön, soká fog megházasodni. Aki a küszöbön állva eszik, azt a földhöz csapja a gonosz. A törökök szerint nem szabad az ajtó küszöbére lépni, mert a szomszédai a szájukra vehetik az illetőt. Küszöbön üldögélni sem helyes, mert elhagyja a szerencse az embert.
A kínaiak, mivel számukra a küszöb az otthonuk és a külső világ határát jelentette, amikor áthaladtak fölötte, vigyáztak, hogy ne lépjenek rá. Az idegen ház küszöbére lépést kifejezetten udvariatlannak tartották. A frissen szült anyának tilos volt más család küszöbére lépnie, mert úgy vélték, hogy tette miatt az asszony küszöbtisztító lesz a következő életében. A legrosszabbul azonban a nagy mongol hódító, Dzsingisz kán idejében jártak a küszöbre lépők, ugyanis tettükért halállal lakoltak.