Amikor korallról hall az ember, elsőként valószínűleg az ausztrál partok közelében található csendes-óceáni Nagy Korallzátonyra gondol, azonban az ékszerkészítéshez nem ezeket, hanem a vörös korallokat (Corallium rubrum, corallium japonicum) használják több mint tízezer éve.
Főleg keleten tartották nagy becsben, a buddhista írások a „hét kincs” egyikeként említik a vörös korallt. Az olasz férfiak régen eljegyzéskor a jövendőbelijüknek korallt ajándékoztak.
A hozzá kapcsolódó hiedelmek szerint a siker és a termékenység ékköve, mint talizmán, megvédi a gyerekeket és az anyákat a fertőző betegségektől. Megóv a sátán praktikáitól. Racionalitással és bölcsességgel látja el viselőjét. Megelőzi a lidérces álmokat, az epilepsziás rohamokat és a családi veszekedéseket. Gyógyítja a fekélyeket, az asszonyi terméketlenséget, csillapítja a gyulladásokat, a görcsöket és kisgyerekeknél a szamárköhögést. Ha fogínyhez dörzsölik, erősíti a fogakat. A korall nyaklánc viselete megkönnyíti a fogzást. Védelmet nyújt az elmebaj ellen. Ha szétszórják a szántóföldön, megóvja a veteményt az üszögtől és a házakat a viharoktól.
A fehér korall állhatatosságot és kitartást kölcsönöz. Ha tulajdonosának egészsége megromlik, akkor elveszíti csillogását, elfakul, ha azonban felgyógyul, ismét visszanyeri eredeti fényét. Végleg kifakul, ha viselőjének meghal egy jó barátja.
A homeopátiás gyógyításban ma is alkalmazzák a nyálkahártya-irritációk kezelésére.