A kígyó a termékenység, a női teremtőerő, a családi tűzhely szimbóluma, ugyanakkor kapcsolatba hozható a vízzel, és az esővel is. Visnu, az indiai főisten az Anant kígyó hátán nyugodott; Vaszuki kígyó pedig a fején hordozta az egész világot, kötélként használták a démonok, amikor kiemelték Mandara hegyét az ősóceánból.
A bolíviai indiánok szerint, amikor az ég egy része leszakadt a földre, a kígyó gyorsan körülölelte, így választotta szét az eget a földtől, amelyeket azóta is egymástól elválasztva tart. Brazíliában az ihkarjana törzs egyik elbeszélése a kígyóról és az esőről szól. Egy asszony rendszeresen táplálta vízben tartott anakondáját, azonban az egyik nap nem hozott húst a kígyónak, aki lenyelte őt. Az indiánok az eset láttán megölték az anakondát, ami után rögtön eleredt az eső.
Afrikában szivárványkígyóról tudnak, aki felszippantja a folyók és tavak vizeit. De nemcsak afrikai mítoszokban szerepel szivárványkígyó, hanem az ausztrálok némelyikében is. A dahomey mitológiában az összes közül a szivárványkígyó volt az első lény, aki mindig magányosan élt. Az egyik afrikai teremtésmítoszban isten első teremtménye Minia kígyó, akinek feje az égbe, farka pedig a vizekbe ért. Amikor a teremtő hét darabra vágta Minia testét, ezekből alkotta meg a világot. Az ausztrál szivárványkígyó társa a bolyongó ősanyának.
Gyakorta őrzik a forrásokat is kígyók, legalábbis ez a hit él Afrikában, Indiában, Türkmenisztánban, Ausztráliában, Óceániában, Dél-Amerikában.Az ősi Közel-Keleten és az Égei-tenger szigetvilágában a kígyó a bölcsesség istene és természetesen a föld szimbóluma volt. Egyiptomban a kígyó isten az alvilág bejáratát őrizte, míg a Fidzsi-szigeteken az alvilág ura volt. A Mózes kezében tartott pálca egy kígyóvá változott, amikor azt az Isten parancsára a földre dobta.
Mivel a kígyó levedli a bőrét és a lehántott helyébe csillogó, új kerül, a megújulás és az örök élet univerzális szimbóluma. A Gilgamesz eposzban az örök élet növényét keresve, Gilgames többször lemerült a vizek mélyére. Miután végre megtalálta, lefeküdt, hogy kipihenje a fáradalmait. Ezt használta ki a kígyó, akí azon nyomban ott termett, és megette a növényt. A kígyó halhatatlanná vált, Gilgamesz viszont halandó maradt.
A Bibliában a kígyó a sötét, gonosz erők szimbóluma, mert képes volt bűnre csábítani Évát és Ádámot. A Jelenések könyvében Mihály arkangyalnak sikerült legyőzni az agg kígyót, vagyis az ördögöt. A keresztények a kígyókat tengeri szörnyként, a föld mélyén élő kígyókat azonban jóságos lényként képzelték el. Az aztékok számára a Föld istennőjét egy kígyó jeleníti meg. Alvilági lényként a kígyók kincseket őriznek a föld alatt, amit elhozhatnak az ember házába, legalábbis erről vannak meggyőződve a szlávok, valamint az Afrikában és az Indiában élők.
Az indiaiak kígyótörzsű nágái bölcsek és varázslók. Feltételezik róluk, hogy fel tudják támasztani a holtakat, képesek megváltoztatni alakjukat. Gyakorta élnek ember képében, míg a szépséges nőstény kígyók, a náginik, hősök, királyok feleségei lesznek. Ilyen nágini hercegnő volt Árdzsuna felesége.
Jól ismert a hindu mitológia ezerfejű kígyója, Sesa is, aki a földet tartva, Visnu isten ágyául szolgált, de amikor Balaráma, Krisna isten bátyja meghalt, a szájából kimászott Sesa, és a föld alá bújt. A hinduk szerint, ha Sesa ásít, földrengés lesz belőle.
Az indiai Pandzsábban, ha egy ember kígyót lát, nem szabad a nevén említenie, hanem valamilyen rovarnak kell neveznie. Úgy tartják, hogy ennek hatására a kígyó megvakul, és nem tud megmozdulni. Ha egy kígyót megölnek, nem tanácsos az ajtón kidobniuk, az ablakon kell kihajítani, vagy néhány téglát kell kivenni a falból, és a lyukon át kilökni. Ha nem így tesznek, a kígyó szelleme visszajár kísérteni a házba, és sok baj forrása lesz. A kobráról azt mondják, amikor eléri a százéves kort, képes bármilyen formát vagy alakot felölteni.
Sri Lankán a fehér színű kobrákról azt hiszik, hogy halott emberek inkarnációi, akik őrzik az elrejtett kincseket, védelmezik a buddhista templomokat, és vigyáznak a szent bódhi-fára, amely alatt ülve Buddha elérte a bódhi állapotot, a megvilágosodást. A legenda szerint Buddha a bódhifa alatt meditált, amikor hirtelen vihar kerekedett. Ekkor egy hatalmas kígyó jött elő a föld mélyéből, aki hétszer tekerte testével körbe a szent embert, és hét napig vigyázott rá, hogy ki ne zökkenjen eksztatikus állapotából.
Ha egy kobra lakhelyéül kiválasztja, egy szingaléz lakását, arra gondolnak, hogy valamelyik halott rokon reinkarnációja, és azért jött hozzájuk, hogy védelmezze házukat. Mivel a kobrát jóságos természetűnek tartják, következésképpen sohasem ölik meg, sőt vendégszeretetként a kobralyuk elé egy kis tál tejet tesznek. A tengeri kígyókról a szingalézek azt mondják, hogy senkit sem marnak meg, de ha mégis megtörténne, ellenszerként hatékony kúra, ha a megmart személy háromszor tengervizet iszik.
A kígyót gyakran képzelik el fallikus szimbólumként, amint a szexuális energiát és a föld termékenységét jelképezi. A hindu Kundalini (jelentése kígyó) jóga két ellentétes energiát egyesít a testben, a szexuálisat (Sivát, a férfit) és a szellemi létet (Saktit, a női elvet), akik együttesen létrehozzák a valóságot.
Az idősebb Plinius (i.u. 23-79) római tudós szerint, ha megölik a kígyó párját, éktelen haragra gerjed, és hogy bosszút álljon érte, minden akadályt legyőzve üldözi a gyilkost, kivéve akkor, ha a kígyógyilkos üldözött átúszik egy folyón. A néphiedelemben a napközben megölt kígyó farka tovább él, egészen a naplementéig.
A gyűrűvé összekunkorodó kígyóval ábrázolják az örökkévalóságot, aki megtestesíti a hosszú életet és a bölcsességet. Gyógyító erejű kígyóábrázolásokat látni a gyógyszertárakban, mint Aszklépiosznak, a görög gyógyítás istenének attribútumát. A két botra tekeredő kígyó klasszikus orvosi szimbóluma egy ősi görög legendából származik, melyben kígyók fedték fel a gyógyítás tudományát az emberek számára. Amerikában, egyes vallásfelekezeteknél istentiszteletek szereplői a mérges kígyók, mert azt mondják, a hit ártalmatlanná teszi őket.
A mediterrán országokban, Görögországban és Itáliában, elterjedt szokás volt szentelt kígyókat tartani a házakban, templomokban. A hettitáknál viszont rossz ómennek minősült a palotába vagy városba menekülő kígyó. A románok a lakásba tévedt kígyó ellen nagy csuprot tesznek a padlóra, ezzel csalogatják elő a rejtőzködőt.
A régi Kínában a folyók isteneit gyakorta kígyóként képzelték el. A Sárga-folyó istene egy kisméretű, aranyszínű kígyó volt, amelynek szögletes fejét a szeme alatt egy vörös pont díszítette.
Mozgása, vedlése következtében való megújulása miatt a magyar népi hitvilágban természetfeletti erőt tulajdonítottak neki. A hiedelem szerint, ha egy kígyó, közvetlenül elutazás előtt jelenik meg a házban, figyelmeztetést jelent arra nézve, hogy nem szabad elutazni. A kígyóbőr viszont szerencsés jel, kiváló amulett, mert elhárítja a rossz hatásokat, és hosszú életet biztosít; a kígyóbőr lelógatása a szarufáról, pedig védelmet nyújt a tűzesetek ellen. A népgyógyászok szárított, porrá tört kígyóbőrt ajánlottak hajba szórni a betegségek gyógyítására, ezt javasolják az ellenségek leküzdésére is. A kígyómarás ellen viszont a leghatékonyabbnak a smaragd viseletét tartják.
Kínában a kígyómáj a ma napig igen keresett orvosszerként használatos. A kígyóhús főként Dél-Kínában igen kedvelt csemege, azt tartják róla, hogy javítja a látást. A kövér kígyóval viszont vigyázni kell, mert állítólag összezsugorodik tőle a pénisz, és maradandó impotenciát okoz.
A szatmáriak a kígyó bőrét, zsírját a köszvény gyógyítására használták, a hája pedig jó látást biztosított. A betegtől viszont távol kellett tartani, mert a kígyó jelenléte lassította a gyógyulást.
A kígyó látványa egyes helyeken jót jelent, de az állapotos nőknek láttukra köpni kell, hogy a leendő gyerek gyorsan megtanuljon járni, a kígyót látó gyereknek pedig be kell fogni a száját, mert egyébként kihullanak a fogai.
Kora reggel kígyót látni erőszakos halálra utal. Indiában, hogy megvédjék a vakmerő kíváncsiskodókat a kígyóktól, az a hiedelem terjedt el, hogy a fákat és az üres házakat gonosz szellemek, vagyis kígyók lepik el, ilyen helyekre ne menjen senki se.
Ismeretes az áspiskígyó, egy képzeletbeli szörny, aki homlokán értékes drágakövet visel. Ráolvasás ellen, ügyesen védekezik, egyik fülét a földre szorítja, a másikat a farkával tapasztja le.
Az álomfejtők szerint álomban magányos kígyót látni, és fenyegetést érezni, azt jelenti, az illetőnek egy olyan gonosz ellensége van, aki nemcsak ármánykodik ellene, hanem a testi épségére is tör. Sok kígyót látni egy gödörben balszerencse sorozatát jelzi előre a szerelemben és az üzleti életben. Ha sikerül az illetőnek legyőzni és meggyilkolni az álmában fenyegető kígyókat, azt jelzi, hogy felülkerekedik a nehézségein és diadalmaskodni fog.
Viperáról álmodni balszerencsét jelent. Megölni egy viperát, általában jó ómen. Egy élő vipera a küszöbön, halálesetet jelez a házban. Kínában szerencsés előjel, ha álmunkban kígyó üldöz. Álomban fekete kígyót látni, leánygyermek születésének előjele, a szürkésfehér kígyó viszont fiúgyermek születését jövendöli.