A keresztény egyházba fogadás alkalmával, a keresztséget felvevőt vízzel hintik, locsolják meg, vagy vizet öntenek a fejére, más esetekben egyszer, vagy többször vízbe merítik.
A vízben való alámerülés a zsidó vallásban már a megtisztulást szolgálta. A zsidók a vízbemerüléseket a menstruálás utáni vagy a rituális fürdésekhez hasonlítják. Elterjedt az esszéneusok körében is. Az evangéliumok szerint a zsidó próféta, Keresztelő János, aki az esszéneusoktól kapott vallási nevelést, az utolsó ítélet bekövetkeztét hirdette, s megkeresztelte mindazokat, akik a végítéletre készülve megbánták bűneiket. Ő keresztelte meg Jézust is a Jordán folyó vízében, aki úgy nyilatkozott róla, hogy Keresztelő János készítette elő Isten országának eljövetelét. Pál apostol a keresztségi alámerülésben Krisztus halálát, eltemetettségét és feltámadását vélte felfedezni. A keresztények körében a keresztelő ceremóniája a befogadás mellett, az újjászületést, az Isten országába való bejutás lehetőségét jelenti.
Valamikor fontos szempont volt, hogy a csecsemőt minél előbb kereszteljék meg, nehogy a gyerek kereszteletlenül haljon meg. Az újszülött pólyájába rózsafűzért, barkaágat tettek a rontás ellen. A kislányok pólyájába kendőket raktak, hogy felnőve sok kérőjük legyen. A protestánsoknál a keresztelőre a vizet az apa, a gyereket többnyire a bába és a keresztanya vitte. A keresztelő ideje alatt, általában a kismama otthon maradt, hogy kifesse vagy kimeszelje a falakat. A keresztelői ételek bőségéből arra következtettek, hogy a gyereknek mindig lesz mit ennie. A kisbaba kezébe aprópénzt dugtak, hogy életében ne legyen zsugori.
A békéscsabai szlovákok pénzzel szórták meg a pólyát, az alföldi szlovákok pénzt gyűjtöttek a csecsemő ingjére, mert meztelenül jött a világra. Hasonlóan a magyarokhoz, náluk is szokás volt a gonoszt elzavaró zajkeltés, Répáshután tejszűrőt vágtak a kocsihoz.