Ez a tengelyen forgó, kör alakú alkatrész, amely forgásával lehetővé teszi a tárgy, szerkezet vagy jármű tovagördülését, valószínűleg minden idők egyik legjelentősebb mechanikai találmánya. Felfedezésére i.e. 3500 körül, Mezopotámiában került sor. Az ipari forradalom óta szinte valamennyi gép felhasználja ezt az egyszerű elvet, nehéz elképzelni mozgó alkatrészeket tartalmazó berendezést kerék nélkül.
A mezopotámiai Ur városából fennmaradt ősi kőtáblák rajzai szerint a kereket először fazekaskorongként használták, a szekereken - ugyancsak Mezopotámiában - csak mintegy 300 évvel később jelentek meg.
Küllős kerekeket először az egyiptomi szekerekre szereltek, i.e. 2000 körül, míg Európában az első kerekeken gördülő járművek - a közel-keleti kultúráktól függetlenül - i.e. 1400 körül készülhettek. Mivel a kerék ötlete annyira egyszerű, joggal feltételezhető, hogy a találmány elterjedéséhez nem volt szükség közvetítésre. Ez azonban nem így van. Az azték és maja civilizáció egész magas szintet ért el, még sincs bizonyíték arra, hogy kereket használtak volna, mielőtt az európaiakkal kapcsolatba léptek.
A kerék a kezdetektől fogva igen gazdag jelentéskörrel rendelkezik, mint kozmikus szimbólum a világ kerekét, a Nap pályáját, a Föld forgástengelyét, az örök körforgást, az újrakezdést, a megújulást jelképezi. Átvitt értelemben az idő múlása és a fejlődés mellett, a sors váltakozását, a szerencsét vagy balszerencsét szimbolizálhatja. A küllős változata szoláris szimbólumként a Nap és az égitestek ciklikus mozgását jelezte: a kerék tengelye a Nap, küllői a napsugarak. A téli, illetve a nyári napfordulón szokásos kerékgörgető napvarázslatok ugyancsak a Nap égi útját idézik fel.
Az istenek szekerét jelképező hindu templomok oldalán tizenkét kerék látható, a kerekek tizenkét küllője, a Nap tizenkét állomására utal. A Nap lovakkal vontatott hintaján járja be a világ négy táját. A napkerékért két isten vetélkedik: a Nap és a vihar istene. Indra, mint az égbolt, az eső, a vihar és a villámlás ura szoros kapcsolatban áll Szúrjával, a fényt és a hőt befolyásoló napistennel. Szúrját a szobrai - az iráni napkultuszra utalva - gyakran szkíta öltözékben, kezében virágzó lótusszal, feje körül glóriával vagy fénysugarakkal ábrázolják, aki hét vörös ló vontatta szekéren utazik át az égbolton. Ragyogása bevilágítja a világot, szétoszlatja a sötétséget. Az árják a Napot egyfelől a Sötétség erőinek legyőzőjeként tisztelték, másrészt Szúrja Napistenként „mindentlátó”-ként, egyszersmind élet és halál uraként, aki egykerekű fogatával végigszáguldva az égbolton a mindennapok és évek szabályos rendjét is biztosítja. A himnuszok a sokküllős kocsikereket vagy a korongot említik szimbólumaként, később jelképei között megjelenik a kinyílt lótuszvirág.
Az indiai Visnu a világoszlop tetején egy nyolcszirmú lótusz közepén ülve irányítja a világmindenséget. Az életkerék buddhista változatának, a Tan-kerekének nyolc küllője a tökéletességhez vezető ösvényeket (nyolcrétű nemes ösvény) szimbolizálja. A küllők a lelki képességek, amelyek a központban egyesülnek. A kínai hagyományban a kerékagy az ég, a kerület a Föld, a küllő pedig az ember, aki közvetít köztük.
Az ősi Mezopotámiában a kereket Istar, az élet és a nemzőerő istennője övének nevezték.
A görög mitológiában Ixiónt, szerelmi sikereivel való dicsekvése miatt, Zeusz egy állandóan forgó tüzes kerékhez kötözve röpíti fel a levegőbe, egy másik verzió szerint a főisten a tüzes kerékhez kötözve ítéli örökös szenvedésre. Apollón hajának sugárzása a kerék küllőihez hasonlatos.
Az Ószövetségben az égő kerék az isteni hatalom szimbóluma. Ezekiel próféta látomásában a szárnyas négyarcú (ember, oroszlán, sas, bika) lények tüzes, peremükön ragyogó szemekkel borított kerekektől kísérve jelennek meg.
A szekér és kocsi, a kerékhez hasonlóan, a különböző népek mitikus képzetében ugyancsak többnyire a világmindenséget szimbolizálja. A lóvontatta napkocsi a kínaiak mitológiájában is megtalálható, és Napkocsi szerepel az egyiptomi Ehnaton fáraó himnuszában. A keresztények körében jól ismert Illés próféta szekere. A Bibliában a bálványimádók ellen Józsue király “a Nap szekerét tűzbe vetette és elégette.” Az ókori görögöknél a napkerék Héliosz vagy Apollón napszekerét jelenti. A harci szekér kereke fensőbbséget, hatalmat; a szárnyas kerék gyorsaságot jelképez.
A kocsihoz kapcsolódó csillagképek közül a Göncölszekér, a kínaiaknál a Nagy Medve „dél felé mutató szekér” ismertek.