Jézus az utolsó vacsorán magához vett egy kovásztalan kenyeret és egy pohár vörösbort. A kenyeret "miután hálát adott, megtörte" és a következőt mondta: "Ez jelenti a testemet, amely értetek van". A keresztények szemében a kenyér isten teste, a bőséget, az életet jelképezi. A kenyértörés az állhatatosság jele, régen viszont a misét nevezték kenyértörésnek. Jól ismert Jézus csodálatos kenyérszaporítása.
A keresztényeknél az ostya, a zsidóknál a kovásztalan kenyér jelképezi a tisztaságot. A görögök, az érett kalász hajú, kegyes Démétért tartják a kenyér fehér istennőjének. A vadászat istennője, Artemisz tiszteletére állatformájú kenyereket sütöttek. A németek a barna kenyeret a ház lelkének tartják.
A lengyelek leánykérés alkalmával kenyeret cserélnek, a svédek az utolsó búzakéve magjaiból sütnek egy kislány alakú cipót. Franciaországban kalácstésztából készített emberfigurákat raknak a karácsonyfára. Számos országban a vendéget kenyérrel és sóval fogadják, ezt kapják a fiatal párok első lakhelyükre, lakásukba költözésük alkalmával, hogy bőségben éljenek. Nálunk a jövő évi gazdagságot, termékenységet biztosító jelentés társult ahhoz, ha a karácsonyi kenyér és kalács néhány napig megszegetlen maradt.
A kenyér készítését számtalan előírás, tiltó regula szabályozza: tilos nagypénteken és Luca napján kenyeret sütni, mert megkövesedik. Nem süthet menstruáló nő kenyeret, és az asszony a kenyérsütés előtt nem közösülhet. Tilos beszélni, míg a kovászhoz öntik a vizet; nem szabad dagasztani idegen jelenlétében. A dagasztás után viszont cuppogni kell, hogy magasra nőjön a kenyér, amíg sül, söprögetni kell; a kenyérmosó vizet pedig csak keleti irányba szabad kiönteni. Az a víz, amellyel megkenik a sülő kenyeret, a néphit szerint védelmez a démonoktól.
A kemencéből kivett kenyérre keresztet rajzolnak. Mielőtt valaki megszegné a kenyeret, vessen rá egy keresztet, javasolják a keresztények. Ha a sülő kenyér kereszt alakban megreped, halálra figyelmeztet. A megkezdett kenyeret, sohasem szabad a hátára fordítani, mert veszekedést jelent, vagy megfájdul annak a háta, aki készítette. Nem szabad kenyérbe kést szúrni, és tilos a kenyeret metszett oldalával az ajtó felé fordítani. Éjszakára be kell takarni, és nem tanácsos az asztalon hagyni. A kölcsönbe kapott kenyeret nem helyes megköszönni, meleg kenyérből nem való ajándékozni, a kenyér végét, a serclit pedig nem illik koldusnak adni. Nem szabad kenyérbélből galacsinokat csinálni, késsel aprítani tejbe, kakaóba, mert véres lesz a tehén teje. Aki rálép a kenyérre, éhezni fog, aki rugdalja, vagy dobálózik vele szentségtörést követ el, tettéért halállal bűnhődhet.
Miután az azeriek a kenyeret az élet szent anyagának tartják, náluk sem szabad a földre dobni. Ha egy szelet kenyér mégis leesik a földre, akkor le kell fújni, meg kell csókolni, és ha lehetséges meg kell enni. Angol néphit szerint, balszerencsét jelent a sületlen kenyér megszegése; aki a kenyeret egyenlőtlen szeletekre vágja, kétszínű; ha az összes leszelt kenyér elfogy, a következő nap eredményes lesz. Ha egy utcán sétáló pár valamilyen akadály - pl. egy villanyoszlop - miatt kénytelen szétválni, ha elváláskor egyszerre mondják ki a „kenyér” és a „vaj” szavakat, arra a rövid időre sem szakad meg kapcsolatuk, míg a kezeik ismét meg nem találják egymást.
Az angolszászoknál régen, ha valaki elégette a kenyeret sütés közben, azt mondták, hogy haragszik rá a szerelme. Bárki is ette meg az utolsó szelet kenyeret, meg kellett csókolnia a kenyér készítőjét. Hittek abban, hogy számos betegséget meggyógyít az a kenyér, melyet olyan asszony sütött, akinek a lánykori és az asszony neve azonos. Ha egy darab kenyeret tettek a bölcsőbe, távol tartotta a betegségeket a csecsemőtől.
Egyes országokban balszerencsésnek tekintik a kenyérvágó kés vasárnapi elmosogatását, az egész kenyér mindkét végének a levágását, vagy az utolsó szelet elvételét. Szintén rossz ómen, ha a vajas kenyér a vajas felével esik a földre, jó jel, viszont, ha fordítva. Hamarosan váratlan látogatóra lehet számítani, ha evés közben két személy egyszerre ugyanazt a szelet kenyeret fogja meg a kenyeres kosárban, és akarja kivenni.
A törökök szerint, aki az esküjét megszegi, a feloldozás reményében egy szelet kenyérrel körözzön a feje fölött, aztán a kenyeret adja oda egy kutyának. Meggyógyul az ember sérülése, ha fölötte egy kenyérrel köröket írnak le, majd a kenyeret valaki - anélkül, hogy visszafelé jövet hátranézne - elviszi, és eldobja a temetőben. Fontossága révén nálunk is sokféle betegség (pl. árpa, furunkulus, seb stb.) gyógyszereként ismert a kenyér elfogyasztása, az érintett testrész vele való bedörzsölése, vagy a beteg megitatása a kenyérmosó vízzel.
Az országban ma is sokfelé kalácsot sütnek a lakodalomban részvevőknek és az aratás utolsó napján az aratóknak, a vízbefulladt ember megkeresésére pedig pénteken sütött kenyeret vagy kalácsot használnak. A népmesékben hamuban sült pogácsát visznek vándorútra, amitől a mesehős erős marad és bátor lesz.