Az ókorban és a középkorban a vörös színű drágaköveket - mint a rubint, a spinellt, a gránátkövet, sőt még az opált is - karbunkulusnak hívták.
Elnevezése a latin carbunculus szóból ered, mely a carbo (’szén, izzó parázs’) kicsinyítő formája. Ebből származik mind a ‘vörösen fénylő ékkő’, mind a ‘vöröslő tüzes kelevény’ jelentés. Használata évezredekre nyúlik vissza, az Ószövetségben a szolgálatát ellátó főpap öltözékének részét képviselő melltáska (héberül: hósen) díszítésén a második sorban karbunkulus (feltehetően gránát) volt az első drágakő.
A karbunkulust az energia, a siker, a határozott fellépés és a lelki béke ékkövének tekintik. Az angyalok közül Ambrielnek volt a drágaköve.