Rosta Erzsébet weboldala

Az ókori etruszkoknál és a majáknál papok töltötték be a jósok szerepét, akiket nem az egyén sorsa érdekelt, sokkal inkább foglalkoztatta őket a nép jövője. A jósok képességük, felkészültségük alapján sokfélék voltak, a spektrum a varázsszerekkel házaló kuruzslótól egészen a próféciákat mondó szent emberig terjedt. Jóslással foglalkozott például az i.e. az 1. században élt, híres római szónok és politikus, Ciceró is.

 
Az ókori görögök inkább a megérzésen alapuló, intuitív jóslást részesítették előnyben, amelyet szentélyekben élő mindentudó bölcsek, papi rangú hivatalos jósok végeztek, mint például a Delphoi jósda Püthiája. A görög jósnők, a Szibüllák eksztatikus állapotban jövendölték meg a bajokat. Zeusz főisten, jós papjai Dodonában olykor a szelek és fák zúgásából következtettek a nagy szerencsétlenségek, háború, éhínség, járvány, bekövetkeztére, vagy felhívták a figyelmet a pusztító természeti csapásokra, szokatlan időben jelentkező viharra, véresőre, nem várt üstökös megjelenésére vagy torzszülöttek születésének veszélyére.

A jósok sokszor folyamodtak halott idézéshez. A Bibliában is találunk erre példát, amikor az endori boszorkány felidézi Saul előtt Sámuel szellemét. Vagy a görög mitológiában, amikor Odüsszeusz leszáll az alvilágba, hogy találkozzék Teiresziasszal, a thébai jóssal.

A rómaiak részben a görög jóstechnikát alkalmazták, de emellett átvették az etruszkok körében népszerű, logikai következtetésen alapuló, induktív módszert is, például bizonyos áldozati állatok beléből vagy májából, lapockájából, illetve a madarak röptéből való jövendölést.

Az ókori Róma jóspapjai az augurok voltak. Testületüket még Romulus alapította. Feladatuk volt az égi jelekből, a madarak repüléséből, a magot felcsipegető csirkék mozdulataiból és más előjelekből jósolni. Mivel a rómaiak semmi tevékenységbe, vállalkozásba nem kezdtek a jósok megkérdezése nélkül, nagy tekintélyre tettek szert.

A fekete-afrikai népek körében elsősorban az értelmező jóslás különféle fajtái terjedtek el. Észak-Amerika és Ázsia nomád népeinek jelenleg is vannak sámánjai, varázslói. A jósok gyakorta bódító italok hatása alatt, vad zenével és tánccal ringatják magukat álomba vagy esnek révületbe, mint az ural-altáji sámánok, akik önkívületi állapotban kerülnek kapcsolatba a szellemekkel.

A megsejtésekre támaszkodó jósok legjellemzőbb típusa a sámán, aki akár spontán módon, akár kábítószerek által előidézett állapotban, transzban teremt kapcsolatot a természetfeletti erőkkel. Ilyenkor a sámánt vagy médiumot isteni vagy természetfeletti erők szállják meg, és az ilyen állapotban elhangzott kijelentéseknek különleges jelentőséget tulajdonítanak. A jóslásnak ez a formája rendkívül ősi gyökerű, és valamennyi vallásban megtalálható, így a kereszténységben is.

A jósok az egyén bajait valamilyen varázslásban, megrontásban, az ősök neheztelésében keresték, miután kiderítették, hogy mi lehet az, a bajt kiváltó okot áldozati felajánlással, ellentétes célzatú varázslással, istenítélettel igyekeztek megszüntetni.