A jóni a női nemi szerv, a vagina szanszkrit neve, tágabb vallásos, spirituális értelemben azonban kreativitást is jelent, és emellett Siva isten társának, Saktinak a jelképe. Az ugyancsak szanszkrit lingam vagy linga szó a hímvesszőt jelöli, és a hindu Siva isten imádatának a szimbóluma. E szimbólum imádság tárgyaként történő használata évezredekre nyúlik vissza, a tudósok a lingam kultusz eredetét a korai Indus völgyi civilizációval kapcsolják össze.
A különböző ábrázolásokon, festményeken, domborműveken, szobrokon a lingam rendszerint a jónival együtt jelenik meg, ugyanis az Indus völgyi törzsek számára a női és a férfi nemi szervek együttléte az energia, a teremtés és a megvilágosodás értelmét fejezte ki. A jóni-lingam kultusz, miszerint az isteni teremtő erő, Siva istenben és Sakti istennőben testesül meg, ugyancsak a legrégebbi korokig nyúlik vissza. Az indiaiak számára a női nemi szerven kívül a házassági hűséget, a termékenységi szenvedélyt is Sakti istennő jeleníti meg, Siva isten pedig a férfi nemzőszervet, s a megtermékenyítést segítő szexualitást. A jóninak a lingával való egyesülésében tisztelik az indiaiak a teremtő princípiumot. Gyakran ábrázolják a jónit kőoszlopként, egy felfelé meredő linga talpazatául. A hívőket ez az isteni páros emlékezteti arra, hogy a férfi és a nő együttese elválaszthatatlan kötelék.
Az indiaiak a lingamot világító tűzoszlopként jelképezik. Az egyik mítoszban Brahma, a teremtő, és Visnu, a védelmező isten egyszer azon kaptak hajba, hogy melyikük a hatalmasabb. Amikor veszekedésük dühöngésbe váltott, egyszer csak egy izzó tűzoszlop lövellt ki a földből. A látványtól meglepődve, keresni kezdték az oszlop kezdetét és a végződését. Brahma felrepült az égbe, mint egy madár, Visnu pedig vaddisznóként mélyen leásott a földbe. Azonban nem jártak eredménnyel, megalázottan tértek vissza. A fényoszlop közepéből egyszer csak kiemelkedett Siva, megszidta őket, amiért az egoizmusukból fakadó veszekedésük elvette az eszüket. Azóta Siva isten szimbóluma a világító fényoszlop, mely a tudást és a boldogságot jeleníti meg.
A lingamot Rudrával, a rettenetes védikus istennel is kapcsolatba hozzák, aki nem más, mint a tűzisten, Agni dinamikus megjelenése. Ez esetben Rudra, a tűzoszlop, a tulajdonságok jó és rossz oldalát, a pozitívumokat és a negatívumokat hordozza. Egy másik megközelítésben a lingam Siva isten fallosza. Érdekes módon ez a legenda úgy ábrázolja Sivát, mint a legkiválóbb aszkétát, aki az érzéki élvezet ellenzőjeként a szex megvonására agitál.
Amikor a hinduk a lingamot imádják, azt a legmagasabb fokú tudásnak és erőnek tekintik, hozzá könyörögnek a tudatlanság megszűntetéséért. A Saiva templomok és a saiva családok házi szentélyeiben India szerte, de különösen Dél-Indiában, ahol Siva a leghatalmasabb isten, a női és a férfi nemi szerv - a jóni és a lingam - a két legfontosabb kultusztárgy. Az erekciót ábrázoló Siva lingamokat gazdagon feldíszítik, olvasztott vajjal kenegetik, áldozati ajándékként pedig friss virágokat, tiszta vizet, füveket, gyümölcsöket, leveleket és napon szárított rizst ajánlanak fel. Az isten tiszteletére rendezett felvonulásokon hatalmas lingaszobrokat visznek körbe, s a gyermekáldásra sóvárgó nők e szobrok előtt leborulva imádkoznak istenükhöz.
Dél-Indiában a Siva isten hívői - férfiak és nők egyaránt - gyakorta viselnek a nyakukban amulettként, szent zsinóron függő kisméretű lingaszobrocskát.
A lingamokat fából, drágakőből, fémből vagy kőből - elsősorban fehér kőből - készítik. A szantálpépből vagy folyami agyagból készült lingamokat a szertartások végén megsemmisítik. A mukhalingamokat Siva isten arcaival díszítik, a lingódbhavamúrti pedig lángoló lingamból előlépve jeleníti meg Sivát. A maguktól létrejövő lingamok, a természet erőinek révén alakulnak lingammá.