A legősibb lőfegyver, használata az őskorig nyúlik vissza. Íjjal harcoltak az egyiptomi fáraók korától a középkor végéig, a görögök és a rómaiak azonban nem nagyon vették hasznát.
Íj volt a jelvénye a görög és a grúz vadászistennőnek, Artemisznek és Dalinak, a növények római istennőjének, Dianának. Az egyiptomi Néithet két keresztbe tartott nyíllal ábrázolták. A szerelem és házasság istenek, a görög Erosz és az indiai Káma, vágykeltő eszközként használták az íjat, nyilukkal lőtték meg áldozatukat, így ébresztve maguk iránt szerelmet. Az indiai Kámát papagájon vagy kocsin ülő ifjúként mutatták be, amint kezében cukornád íjat tart, rajta méh-húrral és öt szerelmi szenvedélyt ébresztő virágú nyílvesszővel.
Az ég istenei, az indiai Indra, a babiloni és a görög főistenek: Marduk és Zeusz, a római Jupiter, a lapp Tiermesz szivárvány íjjal és villámnyíllal küzdik le alvilági ellenfeleiket. (Feltehetően innen eredhet a nálunk honos istennyila kifejezés.) Az indiai Rudra, a vihar istensége, nyilával döfte át áldozatát, mely antiloppá változva emelkedett az égbe, ahol a Mrigasírsa csillagképpé vált. Rudra jelképei a kezében lévő villám vagy buzogány, az íj és a nyíl. A görög Apollón nyilával gyógyította a betegségeket.
Az ókeresztény Szent Sebestyén, miután az íjász katonák lenyilazták, egy öregasszony ápolására visszanyerte az egészségét. Ő lett a lövészegyletek védőszentje, hozzá imádkoztak járványok idején, a középkorban azért készítették el Szent Sebestyén nyilát, hogy megelőzzék a járványokat.
Számos nép képzetében az íj a világ közepét, a rátűzött nyílvessző pedig az alvilágot jelképezi, ezért temetik el sok helyen földbe a nyílvesszőt. A görög mitológiában miután Apollón megöli a küklopszokat, íját elrejti a messzi északon lévő Hüperboreoszok országában. Honfoglaló férfiaink rangját, haláluk után a sírjuk mellé tett nyílvesszők száma jelezte.
Az ősi Kínában az volt a szokás, hogy a gyermek születését követő harmadik napon cickafarkkóróból készült nyílvesszőt lőttek az égbe eperfából készült nyílból, hogy elűzzék, és távol tartsák az ártó szellemeket és gonosz démonokat.
Az íj szerepel a házassági ceremóniákban, például a mongol lakodalmas költészetben szereplő jó tanács „feszítsétek meg íjatokat, szaporítsátok családotokat”. Az íj kelléke az áldozati rítusoknak, az áldozati állatokat mindig nyíllal lőtték le. A magasra lőtt nyíl leesve kiválasztotta a bűnöst, mindig annak fejére esett. A kínaiaknál az uralkodó égbe lőtt nyila viszont villámcsapásként érkezik vissza a földre. Az Ószövetségben a halál eszközei, az Úr nyilai. Az Apokalipszis első lovasának íj és nyíl van a kezében. Nyíllal átdöfött szívvel jelképezik az isten iránti szeretetet, és a szerelmespárok ilyen ábrákat rajzolnak falakra, vésnek fába. Nyíllal jelenítik meg Szent Károlyt, Szent Kristófot, és nyíl utal Szent Krisztina és Szent Orsolya vértanúságára.
A Bak és a Skorpió között elhelyezkedő, november 22-e és december 21-e között uralkodó, kilencedik állatövi jegy, a Nyilas nevet kapta. Általában a Nyilast egy nyilazó kentaurral, vagy egy kifeszített íjra fektetett nyílvesszővel jelenítik meg.