Az íbisz az ókori egyiptomiak szakrális madara, a kócsaghoz hasonlóan, a hajnalt, a reggelt ábrázolja, mivel a vízben állva elsőként köszönti a Napot.
Az íbisz az egyiptomi mitológia bölcsesség istenének, Thotnak volt szent állata, akit általában íbiszfejű emberként jelenítettek meg. Az íbisz megjelenését az életet adó, áradó Nílussal hozták összefüggésbe. A régi egyiptomiak annyira tisztelték, hogy tetemét bebalzsamozták. Ez a mintegy 75 cm magasra növő, fekete-fehér szárnyú, sötét farktollazatú madár, melynek csupasz feje és nyaka jellemzően fekete színű, Dél-Arábiában, valamint Afrika Szaharától délre eső részén ma is megtalálható.
Mint állatövi madár, a Vízöntő jegyét uralja. A keresztényeknél rossz a megítélése, mert a testi vággyal, a tisztátalansággal, a lustasággal azonosítják.