Rosta Erzsébet weboldala

Összhangban az ókori asztrológusok megállapításaival és intelmeivel, valamint a történelem vagy a vallási mitológia egyes eseményeihez kapcsolódóan a hét napjainak kedvező és kedvezőtlen napokra történő megosztása a hónapok napjai között is fellelhető.


A szerencsés és szerencsétlen napok először a kaldeus mágusok tanításában jelentek meg, és a történelemből ismeretes, hogy az ősi Babilónia lakóinak mindennapi életet hasonló szabályok befolyásolták, évezredekkel Krisztus születése előtt. Az ókori Ninive királyi palotájából származó régészeti leletekben, találtak utalást a szerencsétlen hónapok létezésére. Az ókori Mezopotámiában bizonyos napokat, melyeket az ősi Egyiptom asztrológusai balszerencsésnek tartottak, egyiptomi napoknak neveztek. Az egyiptomiak a napok többségét szerencsésnek tekintették, és a szerencsének vagy balszerencsének különböző fokozatait ismerték.

A fontosabb tevékenységek, a létfenntartáshoz szükséges munkák helyes időpontjának megválasztását segítő legkorábbi írásos útmutatást az i.e. 8. században élő görög költő, Hésziodosz készítette. Szerinte ugyanis nem csak az számított lényegesnek, hogy milyen veszélyeket rejt nem ismerni a kiszámíthatatlan istenek szeszélyeit, hanem az is életveszélyes volt, ha a szántóvető nem tudta, mikor helyes elvetni a gabonát, vagy mikor és hogyan lehet eredményesen íjat-nyilat fordítani a vadak ellen.

A Munkák és napok c. verseskötetében, amely tulajdonképpen egy versmértékes almanach, a hónap szerencsés napjait megkülönbözteti a többitől, és ennek figyelembe vételével tanácsokat ad a parasztoknak a különböző mezőgazdasági munkák elvégzésének megfelelő időpontjára. Művéből megtudható például, hogy a hónap tizenegyedik napja kiváló a gabona betakarítására, a tizenkettedik pedig a birkanyírásra. A tizenharmadik napon viszont nem javasolja a vetést, ez a nap a palántázásra kedvező. A hónapok ötödik napja különösen balszerencsés, míg a harmincadik az összes közül a legkedvezőbb.

Az asztrológusok határozták meg az orvosok számára, hogy mely napokon veszélyes az érvágásos gyógykezelés. Ezt a fajta gyógymódot különösen április első hétfőjén, melyen a testvérgyilkos Káin született, augusztus első hétfőjén, Szodoma és Gomorra városok elpusztításának napján, valamint december utolsó hétfőjén, Júdás születésnapján volt ellenjavallott.

Az ókori Britannia lakói ugyancsak szerencsés és balszerencsés napokra osztották a hónapokat, és a hold állásától függően számos kedvező vagy kedvezőtlen eseményeket jövendöltek. A hónap tizenkettedik napját alkalmasnak tartották a vetésre, a házasságra, utazásra és az érvágásra, azonban a tizenharmadik nap meglehetősen rossz hírű volt, mivel ez gonosz nap lévén, semmit sem szabadott tenni. A tizennegyedik nap minden célra megfelelt, kiváló volt rabszolga vásárlására, házasságra és a gyermek beiskolázására; míg a tizenhatodik – a rablás kivételével – semmire sem volt jó. A huszonkettediket napszámos vagy mezőgazdasági idénymunkás felvételére, rabszolga vásárlására javasolták, és azt gondolták, hogy az e napon születő gyermek felnőttként érteni fog a gyógyításhoz. A huszonötödik a vadászat napja volt, az ekkor született leányok a hiedelem szerint kapzsi természetűvé váltak, és felnőve a gyapjúkártoló szakmát választották.