Mivel a hollót és a varjút a néphit sokszor összekeveri, a hollóra vonatkozó magállapítások sok esetben a varjúra is vonatkoznak. A hollót szokás a halál madaraként emlegetni, hisz mint vészjóslón károgó, fekete tollú, dögöket felfaló madár kapcsolatban áll a holtak birodalmával, és a holtakat követelő véres csatákkal. A vikingek, hogy az ellenségeikben félelmet keltsenek, vitorláikra hollókat festettek.
Bárhová repüljön, bárhol telepedjen le, a britek számára általában rosszat jelent, kivéve a babonás walesiek kéményeit, ahol jó szerencsét hoz a ház lakóira, és a londoni Towert, melynek jelképei e madarak. Úgy tartják ugyanis, hogy mindaddig, amíg hollók élnek a londoni Towerben, ellenséges hatalom nem képes elfoglalni Angliát. Tény, hogy a monarchia máig fennmaradt, és a kormány ma is tart néhány madarat a Tower udvarán, sőt ugyanitt temetőjük is van. A holló bántalmazását, elűzését sokan rossznéven veszik, egyesek szerint megölése Athur király szellemének megsértését jelenti, aki holló képében látogatja meg a világot.
Tekintve, hogy a holló nemcsak dögevő, hanem növényeket is fogyasztó madár, kompromisszumra képes lénynek tekintik, közvetítőnek tartják az élet és a halál között. Nem költöző madárként közvetít a nyár és a tél; a szárazság és a csapadékos idő; a víz és a szárazföld között. Egy mítosz szerint a holló egy fogoly madárral betörte az égboltot, így szerezték meg a világosságot a föld számára. Gyakran nevezik varázserejű boszorkánymadárnak, a világ számos országában úgy hiszik, hogy megsúgja a jövendőt, előre látja a bekövetkező eseményeket. Az ókori babiloniak, a görögök és rómaiak jósmadárnak hitték, arra gondoltak, aki a holló szívéből elfogyaszt, jövendőmondó képességgel fog rendelkezni. A mítoszokban, legendákban gyakran az istenek szemei és fülei, Odin, a skandináv főisten vállain két holló pihen, akik elmondják számára a világ híreit. Sokszor megemlíti a Biblia is, holló volt az első madár, akit elküldött Noé a bárkájáról az özönvíz után, Salamon királyt hollófekete hajjal írja le az Énekek Éneke.
A mitológiában a holló vagy a varjú az éggel és a Nappal, valamint a földműveléssel, a háborúval és az alvilággal kapcsolatos isteneket kíséri. Kínában a Nap lelke a holló. A képeken, domborműveken a napkorongban egy háromlábú holló látható, amely a holdbéli nyúl párja. Egy legenda szerint egyszer tíz napholló szállt fel, és iszonyatos hőséget támasztva perzselték a földet. A mesteríjász, Yi kilencet lelőtt közülük, így megmentette az embereket, és csak egyetlen holló maradt a Napban, amelynek három lába van. Japánban a holló az istenek hírnöke és kísérője. Görögországban csak rossz hírt hoz; Indiában halálmadár; Olaszországban szerencsét hoz; az irokézeknél ő adja a gabonát.
A román néphitben a holló szívesen látott madár, nagy szerencsét jelent, ha valakinek a házára fészkel. A ház körül köröző holló is szerencsés ómen, mert azt jelenti, hogy a házat jó akaratú szellem vette védelmébe. Ha holló csőrével kopogtat a ház falán, oda többé nem látogatnak el a rosszhírű szellemek. Aki hollótollat hord talizmánként, annak szerencséje lesz, viszont aki hollókaromból készültet visel, annak rossz ómen, mert ez utóbbi elkészítéséhez egy hollót kell meggyilkolni.
A madár megölésével elköltözik a házból a jó szellem, és hamarosan végzetes baj történik a házban lakókkal.
Több indián törzs számára a holló károgása égzengés, a szeme villámlás. A Nap felé repülő holló jó időt jelez. Az alaszkai tlingiteknél megkülönböztetnek egy pusztító és egy teremtő hollót. Apollón a hollótól tudta meg, hogy kedvenc nimfája megcsalja, és egy holló jövendölte meg Cicero halálát. A népgyógyászok azt mondják, hollót látni egy beteg ember közelében azt jelzi, hogy az illető nem fog felgyógyulni.
A holló rendkívül ravasz, ügyes, ármánykodó, tolvaj madár, egyben híres pletykaterjesztő, remekül utánozza az emberi beszédet, és meglehetősen hosszú életű, feltehetően ezeknek az adottságoknak köszönhetően jellemzik bölcs madárként. Egy szólásmondás is utal erre: gyanakszik, mint a holló. Az Egyesült Államokban többféleképpen minősítik, egyaránt nevezik ravasz, csalafinta, kópé, tréfacsináló, falánk és parázna madárnak.
Észak-Amerikában a hollót a legcsibészebb tolvajnak tartják. A feketeláb indiánok mondája szerint egyszer a holló ellopta az összes bölényt, antilopot, szarvast, jávorszarvast és nyulat, mire az emberek közt éhínség tört ki. Az öreg teremtő kutya képében, a törzsfőnök fiának segítségével megtalálta a hollót egy barlangban, ahonnan kiszabadították az állatokat. A holló erre megjelent, és visszaterelte őket. A teremtő éktelen haragra gerjedt és büntetésként a hollót a tűz fölé, egy karóhoz kötözte. Feltehetően, ekkor, az isteni büntetés következtében füstölődött meg a holló, és lett fekete tollazata.
A népi beszédben: ritka, mint a fehér holló; nem fél a holló akasztott embertől; fekete hollónak fekete a fia; holló a hollónak nem vájja ki a szemét.