A Hold-Nap mítoszokban a Hold megítélése általában kevésbé pozitív. Amíg a Nap a kirobbanó életerőt szimbolizálja, addig a Hold a gyöngédséget testesíti meg. A kínaiaknál a nőies jellegű, passzív, sötét Holdat a hideg jinnel hozzák összefüggésbe, a férfias, pozitív, világos, meleg Napot pedig a cselekvő jang erővel jelenítik meg. A gaboniaknál a Hold gonosz jellegű, és a számok közül a páratlan számokhoz tartozó.
A dahomeyi mitológiában Mavu a bölcsességet, örömet és az éjszakát megszemélyesítő Hold, Lisa pedig az erőt, munkát és nappalt megtestesítő Nap.
A szibériai sámánoknál a Hold jelképezi a világ sötét éjszakáit, a Nap pedig a világos nappalokat. Dél-Amerika északnyugati partjainál élő indiánok szemében a Hold a főisten, azért mert a Naphoz képest éjjel is tud világítani.
A busmanoknál a Hold és a Nap vetélytársak, más népeknél viszont együtt élnek, sőt vérrokonságban vannak egymással, az egyiptomi mitológiában Tefnut holdistennő a nővér, s a fivére Su, a Nap, akik úgy összetartoznak, mint a jobb és a bal szem. Olykor azonban a Holdat és a Napot házaspárokként tüntetik fel, a baltiak képzetében a Hold udvarol a Napnak, majd összeházasodnak, de hasonló feltevés él a közép-amerikai, a szibériai és a kaukázusi emberek körében is. A perui indiánoknál Pacsakamak, a világmindenség tanítója, a teremtő Nap és a Hold fia.
A dél-amerikai őserdők lakói, a Holdat természetfölötti lénynek hiszik, akinek legfontosabb élelmiszerüket, a maniokát köszönhetik. A babilóniai Ur városában a holdisten tiszteletére lépcsőzetes tornyot emeltek. A muszlimok szentnek tartott mekkai Kába köve feltehetően egy fekete meteorit, de létezik olyan elképzelés is, miszerint valamikor Hubal holdisten temploma volt.
A Hold alakváltozásai az állandó születést és halált, a megújulást, és elmúlást jelképezik. Az ausztrál mítoszokban a Hold az első olyan ember vagy ősanya, aki képes újholdként újra meg újra új életre kelni. A balti és a szláv emberek körében a holdfogyatkozás oka, hogy egy kutya vagy farkas időnként meg akarja enni a Holdat. A román babonások úgy vélik, aki október első holdtöltéjén próbál horgászni, nem halat fog, hanem vízbefúlt embert. Tepesi hiedelem szerint, az éjszakára kint hagyott tej könnyen megmérgezhető, ha teliholdkor rásüt a Hold a tejesedényre.
A Hold megjelenései a magyarok körében is sokféle babonát teremtettek, például körmöt vágni csak fogyó Holdnál szabad, ellenkező esetben nagyon gyorsan megnőnek. Krumplit a fogyó Hold fényénél célszerű ültetni, mert ekkor a gumók nagyon megerősödnek. Egyéb haszonnövényt viszont holdtöltekor kell vetni vagy ültetni. Néhol azt tartották, hogy a takarítást, mosást is ilyenkor kell végezni; tilos volt viszont a meszelés.
A Holdnak a népgyógyászatban jelentős szerep jutott, számtalan praktika, ráolvasás kötődik a teli- és a fogyó Holdhoz. Például újholdkor: a nyírfából csapolt víz kizavarja a köveket a testből, és eltünteti a szeplőket; nem jó eret vágatni, mert erőtlen lesz tőle az ember. A holdfogyatkozás a köpölyözés, a fürdés, a köröm- és a hajvágás megfelelő ideje, és ilyenkor hatásos a gilisztás gyerekkel fokhagymás tejet itatni. A gyógyítás kedvező időpontjainak kiválasztásában a Holdnaptárak adnak eligazítást.
Világszerte ismert, hogy a holdfázisok váltakozása összefügg a nők menstruációs ciklusával, egyben befolyásolhatja az ember egészségét és gyógyítását is. A Hold hatása kihat az érrendszerre, a vérkeringésre, vérnyomásra, idegrendszerre, lelkiállapotra, az ember hangulatára. Köztudott a Hold kapcsolata az ár-apály jelenséggel.
A holdfoltok kialakulásáról ugyancsak sokféle elmélet született. Az abháziak képzete szerint a szelíd fényű, lomha, ügyetlen Hold azért menekül a perzselő Nap elől, mert attól tart, hogy a forró sugaraival megsebzi őt. A magyarok a holdfoltokról azt tartották, hogy egy pásztor alakját formázzák, egy másik elképzelés pedig tudni véli, hogy a holdfolton Szent Dávid látható, amint hegedül, és Szent Cecília, aki táncol. Sok nép képzetében a Holdon lévő foltok a Holdon élő "holdember"-t, vagy a "pletykás holdasszony"-t formázzák.
Az inkák, a maják, az indiaiak és a kínaiak a termékenységet jelképező nyúllal hozták összefüggésbe a Holdat, ebbe az elképzelésbe illik bele a húsvéti nyúl is, amelyik az újjászülető természet ünnepének egyik emblématikus állata. Ausztráliában a Napot az aligátorral, a Holdat a kenguruval jelképezik. A beavatási rítusokon a Holdat a vedlő kígyóhoz hasonlítják, utalva ezzel a halhatatlanságra, a mindig megújuló kígyóra és a Holdra.
A kínaiak hiedelmében a Hold szerencsésen összehozza a szerelmeseket. Egyik elbeszélésükben a Holdon lévő „Nagy Öreg” választja ki az egymáshoz illőket, akiket piros varázsfonállal köt egymáshoz. A Hold istennőjeként tisztelték a hős íjász, Yi feleségét, Change-t. A legenda szerint Yi megszerezte Xiwangmu istennőtől a halhatatlanság italát, felesége, Change azonban ellopta tőle, majd miután megitta ezt a varázsitalt és halhatatlanná vált, felszállt a Holdba, s örökre ottmaradt. A Holddal kapcsolatban felbukkan egy csodálatos nyúl alakja is. A legenda szerint a jáde nyúl a Holdon növő fahéjfa alatt él, és egy mozsárban töri a halhatatlanság elixírjét.
Az indiai szikhek szerint, ha egy újonnan férjezett asszony terhessége első néhány hetében meglátja az újholdat, születendő fia gyönyörű lesz, akár a Hold. Ám ha a várandós kismama holdfogyatkozás idején, a negyedik holdnapon pillantja meg a fogyó Holdat, rossz hírt fog kapni.
A cornwalli angolok az hiszik, ha fogyó hold idején fiú születik, a következő gyermekük lány lesz, és fordítva. A növő hold idején születő gyermek esetén a következő gyermek azonos nemű lesz. Rövid életet él, és fiatalon fog meghalni az a gyerek, aki a régi és az újhold között időszakban látja meg a napvilágot.
Az időjárás megfigyelők úgy tartják, ha a Holdnak udvara van, néhány napig rossz idő várható. Ha újhold vagy holdtölte idején száraz, napos az idő, akkor csapadékosra fordul az időjárás, és újhold után még két napig ilyen marad. A néphiedelem azt mondja, hogy a telihold elfogyasztja a felhőket, és hideget hozhat.
Az asztrológiában a Hold a lélek, a tudatalatti és a képzelet bolygója, a numerológiában a Holddal szimbolizált kettes vibrálás intuíciót, hangulati labilitást, belső nyugtalanságot, élénk fantáziát áraszt.
A Hold jegyében született ember szerencsés napjai a vasárnap, a hétfő és a péntek. Színei a fehér, az ezüst, a krémszín és a zöld valamennyi árnyalata, viszont minden sötét színt, lilát, vöröset, feketét kerülnie kell. Szerencsés kövei a fehérgyöngy, a halványzöld smaragd, a jáde és a tejopál. Féme az ezüst. Növénye a tölgy. Eleme a víz. Közérzetét kedvezően befolyásolja a vonószene. Étrendjében sűrűn szerepeljen saláta, káposzta, kelkáposzta, fehérrépa, lenmag, uborka, tök, dinnye.
A több száz éve íródott Csízió szerint az a gyerek, amelyik a Hold órájában születik "állhatatlan cselekedeteiben, másra nem hallgat, senkinek nem enged, (...) emberkorba ritkán jut, lassú, szerencséje van a világi dolgokban (...) homályos szemű, kancsal, beteges, a fejét lefüggeszti, ritkán vígad, igazmondó, kicsiny dolgokért hamar megharagszik, de hamar megbékül."