A hét napjainak elnevezései nálunk részben magyar, részben szláv eredetűek: a hétfő a "hét feje", a kedd a "kettedik nap", a vasárnap pedig a "vásárnap" volt eredetileg. A szerda, a csütörtök és a péntek a "közép", a "negyedik", az "ötödik" jelentésű szláv szavakból alakult ki. A szombat a héber szabbath szóból, szláv közvetítéssel került hozzánk.
A hét napjainak szerencsés és balszerencsés, kedvező, vagyis bizonyos tevékenységekre ajánlott, és a munkavégzés szempontjából kedvezőtlen „dologtiltó” napokra való megosztása már az ősi kaldeusok és babiloniak körében is megszokott volt, ez a hiedelem ókorban és a középkorban is továbbélt. A hét napjaival kapcsolatos babonás hiedelmek, tilalmak és előírások, többek között a hold változásai, illetőleg az ehhez kapcsolódó naptárrendszerek hatására, a helyi hagyományok, az egyházi tanítások befolyása révén, valamint a pihenés természetes szükségessége miatt alakultak ki.
A magyar néphit szerint a hétfő eseményei az egész hét lefolyását meghatározzák, e napon kedvező építkezésbe fogni, mindenféle házi eledelt készíteni, pénzt kölcsönadni; keddi napokon tilos dolgozni az asszonyoknak, férfiaknak viszont ajánlott fegyvert venni, harcba indulni, ugyanakkor nem ajánlatos megházasodni; a szerda lakodalmi nap, de jó mindenféle hasznos foglalatosság végzésére is; a csütörtök szerencsés nap ruha csináltatásra, vásárlásra és kereskedésre; a péntek Jézus keresztre feszítése miatt szerencsétlen nap, az ezen a napon kötött üzlet balul üt ki; aki közlekedik, balesetet szenved. Baljós jel pénteken születni, aki házasságot köt pénteki napon, annak kisiklik az élete, aki ruhát készít pénteken, aznap be kell fejeznie, mert valami baja lesz. A szombat Szűz Mária ünnepe, ha a szemitáknál a szabbath (szombat) a hónap hetedik napjára esett, ezen a napon hétszer kenték be a beteg testrészt. A népi hiedelem szerint szombaton nem kedvező a kertet gondozni, nem jó vetni és fákat oltani; a vasárnap a templomba járás, a pihenés napja, régen ezen a napon vásároztak, manapság sokan bevásárolnak. Ez a nap jó alkalom a vigadozásra, valamint a vadászatra és a fegyvervásárlásra.
Az Egyesült Államokban régen, vasárnapi napokon, szigorú puritán törvények tiltották a dohányzást, azért, hogy a parasztok inkább élelmiszert termeljenek dohány helyett. A vasárnapi főzést sem ajánlották, praktikus megfontolások miatt, hogy ne égjen tűz a házban, míg a családok órákig a templomban tartózkodtak. A fiatal férfiak számára tilos volt a vadászat, hogy a fegyvereik ne kerülhessenek az indiánok kezébe.
Az asztrológusok szerint a Hold napja a hétfő; a Marsé a kedd; a Merkúr napja a szerda; a Jupiter napja a csütörtök; a Vénuszé a péntek; a Szaturnuszé a szombat; a Nap napja a vasárnap. A korai keresztény kalendáriumokban ezek a nevek találhatók, és a latin nyelvcsalád ma is az asztrológiai elnevezéseket használja. A hét napjainak az elnevezése a germán népek körében is hasonló megfontolások nyomán alakult ki, azzal az eltéréssel, hogy a teuton nemzetek egyes napok - kedd, szerda, csütörtök és péntek - neveit (Tyr, Wodan, Tór és Freyja) az északi mitológiából szereplő isteneik - Tyr, a háborúk és hadak istene, Wodan főisten, a szélviharé, Tór, a mennydörgés és villámlás istene és Freyja, a szépség, a szerelem és a termékenység istennője - nevéből adoptálták. A germán-skandináv főisten, Tór, Donarként és Donnerként is ismert, neki szentelték a hét negyedik napját, a csütörtököt, s hívják németül Donnerstag-nak, Freyja istennő után, akit Ódin feleségeként Frigga néven is neveztek - lett a péntek a németeknél Freitag, az angoloknál Friday. Az angoloknál a pogány világban a kereszténység előtt ugyanezeket az istenségeket imádták.
Kun Molnár Sándornak, a Kömlői Szécsi Ignácról (1845-1923), a híres katolikus búcsúvezetőről szóló írásából (Hajnalodik, 1941. p. 18-20, 49-52.) tudhatjuk, hogy a borsodi és hevesi falvakban a katolikusok - a búcsújárás mellett - a szentek tiszteletére minden este éneklésre, imára gyűltek össze. Hétfő a szent angyalok és a többi mennyei szent napja volt, kedden Szent Antal valamint Szent Ferenc, Szent Anna, Szent Klára és a szeráfok tiszteletére imádkoztak. A szerdai nap Szent Józsefé volt, csütörtökön az Oltáriszentséghez, majd később Szent Terézhez fohászkodtak, pénteken Jézus kínszenvedéséről emlékeztek meg, szombaton mécsest gyújtottak Szűz Mária szobra előtt, vasárnaponként pedig a Szentháromság olvasóját végezték.
Az indiaiaknál a szigorú előírások határozzák meg, hogy mit csináljanak, és mit ne tegyenek a hét bizonyos napjain. Szerintük a hétfő nem szerencsés a borotválkozásra, a kedd a hajmosásra, a szombat az olaj vásárlására. E babonák legtöbbjét, az egyes napokat uraló bolygókkal hozzák összefüggésbe.
India muszlimjai körében minden hónapban hét gonosz nap van, melyen semmilyen vállalkozásba, új kezdeményezésbe nem szabad belevágni. Babonás hiedelmeik szerint a hét egyes napjainak az utazás szempontjából volt különös jelentőségük. Így ha valaki szombaton tervezett utazást, az indulás előtt - hogy tervei megvalósuljanak - halat kellett ennie; vasárnap a bétellevél megfelelőbb volt e célra. Hasonló módon, hétfőn a tükörbe kellett néznie, hogy vagyonra tegyen szert. Kedden koriandermagot kellett fogyasztani, szerdán pedig aludttejet az indulás előtt. Csütörtökön cukrot javasoltak, hogy sok portékával térjen vissza; pénteken pedig rántott csirke került az asztalára, hogy sok gyöngyöt és tömérdek ékszert hozzon haza.
Sri Lankán a vasárnapi fürdés rontja, a hétfői javítja a fürdőző megjelenését, a keddi betegséget hoz, a szerdai gazdagságot, a csütörtöki veszekedéshez vezet, a pénteken fürdőző elveszíti gyermekét. A legmegfelelőbbnek a szombati fürdést tekintik, mert erről feltételezik, hogy örömet szerez. A látogatásokra pedig azt mondják, hogy a vasárnapok, keddek és a csütörtökök nem alkalmasak.
A germánokoknál jó napnak számít a hétfő és a csütörtök, viszont rossz náluk a kedd és a péntek. Az angolok azt mondják, hogy az asszonyok számára a kedd és a péntek szerencsés nap, a döntések meghozatalára vagy a nagy feladatok elvégzésére; a férfiak esetében a hétfő és a csütörtök a legkedvezőbb. Az íreknél nem szerencsés szombatonként költözködni, megházasodni, jelentősebb vállalkozásokba fogni, vagy éjszakai útra indulni, nem jó vasárnap borotválkozni, mert fogfájást okoz, de ez megelőzhető, ha az ember egy tőkehal állkapcsát hordja magával. Az indiaiak körében, minden kedden megkezdett munka gyanús, ezért sohasem kezdenek új munkához keddi napon, nem indulnak útra sem, mert az is rossz jelentésű. Nálunk, Szatmárban kedden és pénteken nem ajánlatos vetni, mert nem lesz jó termés. Aki kedden fon, kisebesedik a keze; aki mosatlan edényeket hagy másnapra, azt szellemek látogatják meg.
A hét napjai közül kétségkívül a legszerencsétlenebbnek bélyegzett nap, a péntek. Kedvezőtlen voltát Jézus Krisztus keresztre feszítésének napjával hozzák kapcsolatba. Azóta ez a nap istenverte, sorsüldözött. A pénteki naphoz fűződő babonák szinte egytől-egyig rosszat jelentenek: a pénteken kezdett munkában nincs szerencse vagy köszönet; aki pénteken nevet, az vasárnap sírni fog; pénteken ágyneműt cserélni, rossz álmokat hoz; a hajó, amely pénteken fut ki a vízre, balszerencsés lesz; pénteken nem szabad útnak indulni, mert balszerencsével jár; pénteken éhgyomorra tüsszenteni nagy veszedelem; aki péntekre betegszik meg, nem gyógyul fel többé; aki télen először pénteki napon fűt be, annak leég a háza; a pénteken sütött kenyér sületlen lesz; ha az új év péntekkel kezdődik, az az év eredménytelen lesz; pénteken mosni nem szabad, mert ha valaki pénteken mosott ruhát hord, abba belevág a mennykő.
Szatmár megyében: a hétfői napot tartják alkalmasnak, a körömvágásra, mert ez esetben az embert elkerüli a fogfájás; ahol szombat este fonnak, ott valamennyi születő csirke görbe lábú lesz; ha a kotlót vasárnap a templomi mise után ültetik el, sok cifra kiscsirkéje lesz; a vasárnap beszedett orvosság pedig nem használ.
A babonások szerint, péntekenként a szajkók leszállnak a sátán házára, hogy elmeséljék az összes rossz dolgot, ami a hét során történt. Azok a szajkók, akik pénteken a háznál maradnak, megfigyelik, mit csinálnak az emberek.